Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Svébis Bence: Egy jellemtelen személy jellemrajza
Svébis Bence Egy jellemtelen személy jellemrajza Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága Gerőcs Péter sokáig keresgélt. Sosem volt személyes hang az övé, de személytelen sem. Sőt, igencsak sokan lakták. Kezdetben leginkább Márton László és Mészöly Miklós - nem véletlen, hogy eddig két portréfilmet forgatott, róluk. Később, egy térdelőrajtot véve és elrugaszkodva, a maga által teremtett karaktereken át szólal meg. Első regénye, a 2013-ban megjelent A betegség háza még csak egyetlen elbeszélőt mozgat, legújabb könyvében azonban már számtalan hang verődik vissza. A Győztesek köztársasága kor- és jellemrajz, valamint írói kihívás egyszerre. Gerőcs ezúttal mindháromban majdhogynem remekel. A betegség háza tulajdonképpen felvázolja azt a modellt, amit a Győztesek köztársasága csúcsra járat és kizsákmányol. Hasonlóan dokumentarista, illetve áldokumentarista regény mindkettő, szinte aktaszagú, talált tárgy. Az egyes szám első személyben megírt történet egy embergyűlölő, önmagába forduló elbeszélőről szól. Jelen regény hőse szintén hasonló figura, ám most nem a saját elbeszéléseiből ismerjük meg őt, hanem mások monológjai hoznak közel egy olyan figurát, akit a leginkább távol tartanánk magunktól, hogy közünk ne legyen hozzá. Érdemes megidézni, mit ír Király Jenő A film szimbolikájában Tim Burton Batman visszatér című filmje kapcsán a csatornalakó Pingvinről: „Az a ressentiment, amit ez a társadalom termel, nem »neheztelés«, hanem bosz- szúszomjas irigység, mely azért generálja magát kifogyhatatlan szenvedéllyel, mert a térhódító gyűlölet üzemanyaga. Pingvin önsajnálata hamis, torz mivoltának önmutogató reklámozása sikerstratégia, a hátrányok hangoztatása nem az egyenlősítés, hanem az előnyszerzés eszköze, felszabadítási retorikája az abszolút hatalom megszerzésének módja. Márai már Hitler beszédeiben is felfedezte a sértett önsajnálat retorikáját (Sértődöttek): már az elnyomottak panaszát is a terror sajátítja ki." Ez a leírás a regény központi karakterére, Vincze Sámuelre is igaz, mi több, az utolsó fejezetben a táborból megszökött Anna pont így jellemzi: „Az a véleményem, hogy a projekt szellemi felelőse uralkodni akar a vezető értelmiségen, mert - ki tudja, milyen okból - nem tudott a részesévé válni." Vagy máshol: „Egy terroristáról beszélünk. Azt meg az ember csak tudja, hogy ki az ő terroristája." Hogy ki, illetve kik ihlették a könyv fontosabb karaktereit, arra Bárány Tibor már rámutatott, ahogy arra is, hogy mindez nem fontos (A mi terroristánk, Élet és Irodalom, 2015. június 12.). Egyet kell értenem vele, hiszen minden fiktív szereplőnek van valós, az életből merített mintája, de Gerőcs regényének korántsem az a valódi tétje, hogy felfejtsük ezt. Nem számít, kiről, kikről mintázta Sámuelt, egy különlegesnek ható, mégis nagyon is általános emberi infantilizmust mutat be: egy megalomán mártír történetét. „Én Vincze Sámuel vagyok, aki a pokolban készül elültetni az édenkert 99
