Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Kurcz Ádám István: Berecz plébános, Máté apostol és a verbászi evangélikus lelkész
Egyik adalék sem vet túl jó fényt a keleti keresztényekre, de ennek bizonyára nem vallási, hanem nemzetiségi, illetve történelmi gyökere van: mind a szerb, mind az ukrán, mind a román szereplő esetében. Abszolút negatívan ítélhette meg viszont Gion az ezredvégi New Age mozgalom kiforratlan tantételekkel rendelkező ezoterikusait, akiknek mintapéldányát „Szivárvány" (valójában Kovács) Ervin személyében ábrázolta az Izsakhár című regényben, amelyben az ő tevékenysége a regény egyik fő szála. A „Szivárvány Harcosának" zavaros ideológiái csak azt bizonyítják, hogy kiszolgáltatott, megfélemlített emberek hiszékenységét kihasználva meg lehet gazdagodni a babonás vallásosságra építő marketinggel. A csodatévő termékek (amulettek, herbateák, gyógykenőcs) hátterében álló tanokat viszont senki sem ismeri (!) valójában. M. H. J.-től, az író alteregójától várják, hogy írói fantáziájával ötölje ki azokat, támogatva ezzel a sarlatánokat, akik igazi támaszt vagy vigaszt nem jelenthetnek a polgárháborúba süllyedő országban. A katolikus vallás viszont még a lakóhelynél is fontosabb kapaszkodó a művekben: a lakóhely bizonytalan is lehet, vallásuk viszont mindenhová elkísérte a pásztorkodó Rojtos Gallaiakat (is), akik „mint ahogyan az tisztességes római katolikusokhoz illik, mindig rendesen megesküdtek a legközelebbi katolikus templomban, és az erről szóló okmányt gondosan megőrizték". Egy bizonyos Gallai Istvánnak az okiratban például „lakhelyéül a »Zentai tanyák« vannak megjelölve, de ez semmit sem jelent, bizonyára a plébános, aki összeeskette őket, kötelességének tartotta, hogy beírja a lakhelyet is, és mivel Gallai István akkor éppen a zentai határban őrizte a birkákat, a zentai tanyákat írta be a házasságlevélbe".39 Az tehát, hogy a szereplők rendszeres misére járók, vagy hogy imádkozni szoktak a Kálvárián, a legtermészetesebb cselekményként jelenik meg a művekben: számos utalást olvasunk mindenfajta keresztény vallásos tevékenységre. A templomba járás jegyzetben idézett40 adatai mind a rendszerváltozás előtti művekből valók, és korántsem teljes a gyűjtés. Hasonlóan számos szöveghelyet felsorakoztató merítést eredményezne még például a katolikus, a pap, a plébános, a gyón, az áldoz, az ima, az imádkozik vagy a (kis- és a nagy) mise adatainak összegyűjtése is, amitől most terjedelmi okból eltekintek. Gion egy novellájában - hajmeresztő módon - még a bosszú is bibliai asszociációkat hordoz. A falubeliek ahelyett, hogy például orvul leütnék, figyelmességükkel, szeretetük- kel szorongatnak meg valakit, aki értelmetlenül megölt egy négygyerekes apát. A gyilkos Izidorral (akinek neve éles kontrasztban áll cselekedetével, hiszen a neve azt jelenti, hogy 'Izisznek - a házastársi és az anyai szeretet istennőjének - az ajándéka'41) úgy tűnik, 39 Uő, Virágos Katona [1973], i. m., 343. 40 „egy napon azonban apám a templomból hazajövet meghallotta, hogy Istenes Bibié Mihály tíz lánc földet vett" Uo., 63.; ill.: „szerettem a karácsonyt, a karácsony hangulatát; a betlehemeseket, a lövöldözéseket, az éjféli misét, amikor az egész Tűk és az egész Zöld utca a templomban szorongott, és áhítattal énekelt" Uo., 102.; ill.: „Húsvét napján, amikor a templomból eljött hozzánk [Imris Lázár], hogy iszogasson egy kicsit apámmal, megemlítette, hogy újabb lánc földet szerzett az uraságnak." Uo., 136.; ill.: „Vasárnap délelőtt van: ünneplőruhás, kalapos emberek sietnek a virágzó akácfák alatt, templomba mennek." Uo., 175.; ill.: „Az átszabott, kifordított köpeny olyan, mintha új lenne. Rézi élvezettel szemlélgeti minden oldalról, és elégedetten mondja: - Ez a legszebb katonaköpeny, amit valaha láttam. Templomba is elmehetsz benne." Uo., 192.; ill.: „Vasárnap járt csupán templomba, mindig nagymisére ment, és ilyenkor, ha belemártotta ujjait a szentelt vízbe, leginkább elmosolyodott. Lehet, hogy mégis boldog volt." Gion Nándor, Az angyali..., i. m., 432.; ill.: „Szent János minden reggel templomba ment." Uő, Ezen az oldalon [1971], i. m., 64.; ill.: „Minden körmenetet végignéztem, igazán szép volt, a falu minden katolikusa ott szorongott a templom előtt vagy a templom udvarában. [...] A körmenet lassan haladt előre, legalább ezer ember énekelte, hogy: »Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja! Hála légyen az Istennek.« Uő, Krisztus Katonája [1975] = Uő, Műfogsor..., i. m., 239.; ill.: »[Fia kútba fulladása után] Péntekné két napig sikoltozott, a haját és a ruháját tépte, azt mondta, ő is kútba ugrik, de aztán mégsem ugrott a kútba, viszont rendszeres templomba járó lett.«" Uő, Az angyali... [1985], i. m., 370. 41 Ladó János, Magyar utónévkönyv, Bp., Akadémiai, 1978, 172. 77
