Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Kántor Lajos: A kilencvenéves Korunk történetéből

öntudatosan szintézisnek érzi és vallja magát, és nyilvántartja a legkisebb elindulás, a bármennyit számító beteljesülés adatait is, hogy ösztönözze és igazolja vele nagy gazdasági és politikai megrázkódtatásokon át vezető állandó etikai harcát - minden pillanatot, minden napot és hetet és esztendőt méltán érezhetünk csomópontnak, látható, kiszámítható, várható erővonalak metszetének; új indulásnak, amely oly közvetlenül követi a megérkezést, mint egyik lépés a másikat." Jönnek aztán olyan mondatok, amelyek „a szocialista világ részeként", „a marxista-leninista elmélet alapján nyugvó-épülő társadalmunk" talaján utal „az állandó technikai ájulásban, forradalomban fejlődő világszínvonal" lehetőségére, de a szöveg végén visszakanyarodik a nemrég ünnepelt folyóirathoz, és újakat ígér: „Új évtizede küszöbén, mely az összesség, az összhatás szempontjából önkényesen kivágott idődarab ugyan, s értékét, eredményeit nem a tartama, hanem tartalma határozza majd meg, új évtizede küszöbén, amely hófehér papírlap-ezrekkel és még ismeretlen majdani új munkatársakkal csakúgy, mint a már meglévőkkel, a többé-kevésbé szervezett munka- és csatarenddel, tisztes eredményekkel indul, új évtizede küszöbén a humánum, a tökéletességre, a teljességre törekvő ember világot átfogó és szülőföldet felmutató nagy tervével indul újra a Korunk, se többel, se kevesebbel."

A kérdés az, hogy a hófehér papírlapezrekre mi kerül 1967-ben és a következő években, mire képesek, mit mutatnak fel régiek és újak hagyományos és modern témákban - a cenzúra adott körülményei között. A szerzők többsége, legalábbis az évkezdő lapszámban, jobbik arcát mutatja. Még a kötelező - 1967-ben kötelező - Lenin-megemlékezés sem a szokványos: Majszkij szovjet diplomata emlékirataiból, az Inosztrannaja Lityeratura dokumentumközléséből Mikó Imre fordít le egy részletet, Lenin — amilyennek H. G. Wells látta címmel. A műszaki civilizációval kapcsolatos filozófiai felfogásokat Gáli Ernő elemzi (Gép ellen - gép mellett). (A „Pártunk vezetősége a marxi gazdaságelmélet alapállásából elemezte a korszerű gazdaságfejlesztés törvényszerűségeit" típusú mondatok az előző, Furdek Mátyás és Lázár József nevével jelzett cikkben tudattak le.) Balogh Edgár a Fórum-rovatban jó arcát mutatja, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonra készülődést vázolja fel. (Az első kötet, nem kis harcok árán, 1981-ben jelenik meg Edgár kétségtelenül áldozatos munkájával, az ő főszerkesztősége alatt; jellemző, hogy a második kötet, a G-Ke csak a fordulat után, 1991-ben láthat napvilágot.)

A „régiek" képviseletében első helyre Jakó Zsigmondot kell helyeznünk; Az erdélyi értelmiség kialakulása (Probléma és módszer) és a folytatás (1967 februárjában), Az egyházi és világi értelmiség szétválása a feudális Erdélyben a Korunk teljes második folyamának tudományos büszkesége. Dokumentumértékű Szentimreiné Ferenczy Zsizsi (Erzsébet) magnóra vett vallomása Csinszkáról, azaz Boncza Bertáról, hajdani barátnőjéről. És ezzel nincs vége az (újra)olvasóra váró kellemes meglepetéseknek, immár közelebb a kortársi problémákhoz. így-úgy világmárkák, nevekben, részben a szövegekkel igazolhatóan: Bruno Pontecorvo: Fermi, az atommáglya atyja; Günter Grass: Harras, a történelmi kutya; Bertrand Russel: Nemzetközi törvényszék. 1967-es felvetésben, romániai közelítésben abszolút újszerűén hatott a fiatal Katona Ádám magyarázatkísérlete a Teilhard-jelenségről. Noha a két közlemény aligha kapcsolódott szerkesztői elképzelésünkben, most itt vélem idézhetőnek Jancsik Pál versei közül a Puritán papok című négysorost:

Fák közt puritán papok a fenyők.

Örökzöld a hitük, dér a darócuk.

Nyáron sincs kérkedő színtakarójuk.

Balzsam-szavakkal imádkoznak ők.

64