Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

öregedett. Újságírói terveimet illetően fenntartásai voltak (persze politikaiak), de azért, hogy támogasson, írt a Magyar Nemzet akkori neves publicistájának, Illés Sándornak címezve egy meleg ajánlólevelet. Ismeretségük, sőt barátságuk régi keletű volt, mert Imre bácsi is a Délvidékről telepedett át a második világháború előtt, mint ahogy Illés Sándor is nagy temerini lokálpatrióta volt.

Szinte természetes, hogy Kecelen kötöttem ki Ugranyecz (Ugrón) Gyula barátoméknál. Gyula már egy évet tanított Császártöltésen, egyelőre képesítés nélküli tanárként, de estin végezte a szegedi József Attila Egyetemen a magyartörténelem szakot. Megpróbálkozott motorkerékpáron is az átjárással, de egyszer olyan szerencsétlenül bukott, hogy soha többé se motort, se autót nem volt hajlandó vezetni. Viszont a többi, keceli-kalocsai diákokkal akkor, a szünidő végén mulatgattunk, iszogattunk - Kecel még Akasztónál is nagyobb borkultúrával rendelkezett. Igazándiból Katinkához akartam közelebb lenni, de egy alkalommal meglehetősen ittasan mentem hozzájuk, s úgy rémlik (vagy csak álmodtam?), hogy lefektettek. Nincs világos emlékem róla, s arról sem, hogyan kerültem haza Pestszentlőrincre.

Már megkezdődött az egyetem, amikor kaptam a lajosmizsei rendőrségtől egy levelet. Idézés volt bírósági tárgyalásra tanúként. Hamar elkapták ugyanis autóstoppos „barátomat" egyéb huncutságok miatt is (kisstílű bűnöző volt az istenadta), s kiderült, hogy amikor találkoztunk, vagyis utolért az úton, akkor is a kecskeméti börtönből tartott hazafelé. Dehogyis volt motorja és pesti állása! De aminek leginkább örültem, megkerült fakózöld színű sportszatyrom is, mindazzal együtt, ami benne volt, s mint legfontosabbal: a Szabó Dezső önéletírásának könyvtári kötetével.

36