Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

tél, s a fűtetlen, rozoga épületben nem lett volna farkasordító hideg. Kezeim majd lefagytak.

Ezek pár hétig tartó munkák voltak, az idő nagy részét a műhelyben töltöttem. Vagyis: ott kellett volna töltenem. A szomszédos lakatosüzembe került viszont egy nálam fiatalabb, de testes fiú lakatostanulónak - Répási Lali. Édesanyja a gyár pénzügyi osztályának vezetője volt, s nevelési célzattal küldte inasnak a fiát. Lalit ugyanis a gimnáziumból - három osztályt végzett el - kicsapták, mert pár társával meg akarták erőszakolni a tornatanárnőt. Ennek megfelelően valóban nagy csibész volt, egy Zalka téri galerinek is tagja, ugyanakkor jóképű, megnyerő megjelenésű, aki viselkedni is tud. Hamar összeismerkedtünk, sőt elkezdtünk barátkozni. O is szabadon mozgott a lakatosműhelyben, mint én az enyémben, s így szinte napról napra hol én látogattam meg, hol ő engem. Mégpedig nem is cél nélkül. Felfedeztük, hogy a fürdők mellett van - és nyitva van - a kultúrterem, benne egy éppen nekünk való pingpongasztallal. Teljesen fel volt szerelve, s mi Lalival oda jártunk pingpongozni. Nagyon jól szórakoztunk ott együtt, később még irodistalány partnerek is akadtak.

Az udvarnak ezen a felén, nem messze a kultúrterem bejáratától, fölfedeztem, hogy a gyár falán a tűzoltólétra éppen ott kúszik fel a tetőre. Ha már észrevettem, föl is másztam rajta. Jellegzetes lapos tető volt, kátránypapírral, és fölszórva apró kaviccsal. Örömmel újságoltam Lalinak az új lehetőséget. Már késő tavasz volt, jó idők jártak, s attól kezdve oda is gyakran fölmásztunk. Levetkőztünk derékig, elnyúltunk a napsütésben, s Lali Németh Lehel-slágereket énekelt - jó hangja volt, s kacérkodott azzal is, hogy indul énekversenyen, és slágerénekes lesz. Munka végeztével többször is a Zalka Máté téren kötöttünk ki, találkoztunk Lali néhány barátjával, ittunk néhány korsó sört, de a nagyobb csapatba nem vont be - kicsit „falusiasán gyámoltalannak" tartott jólneveltségemmel. Kitudódott az üzemben az is, hogy verseket írok, s bár ez kis tekintélyt adott, másfelől az az ő számukra kissé puhányságnak számított. Ugyanakkor ez után és emiatt tudtam meg, hogy a Kőbányai Könnyűfémműben, bár más üzemrészben, egy évvel korábban is dolgozott egy költő, emlékét tisztelet is övezte: Kiss Dénes volt az. Ő az 56-os szerepe miatt kényszerült egy ideig gyári munkásnak, s később, mikor személyesen megismerkedtünk, elanekdotáztunk emlékeinken. — Lali persze nem is lett volna az a „Lali", ha a gyárból való leszámolásom után nem maradt volna adósom pár száz forinttal. Ez pedig nekem is nagyon kellett, s arcpirulással ugyan, de édesanyjához fordultam miatta, s ő szégyenkezve törlesztette is. Az Igazgatóságtól pedig megkaptam az egyetemi továbbtanulásomat támogató papírt.

Ez az év, 1962, nemcsak a munka frontján való „vitézkedéseim" miatt volt emlékezetes, hanem kaptam egy váratlan nagy lehetőséget az MHS-től (Magyar Honvédelmi Sportszöv.). Levélben értesítettek, hogy mint egy év múlva sorozásra kerülő fiatal, kedvezményesen elvégezhetem náluk a gépkocsivezető-vizsgához szükséges tanfolyamot. Ez nekik azért volt célszerű, mert kész sofőröket kapott a sereg, s nem akkor kellett kiképezni, mint kiskatonákat. Én persze visszajelentkeztem, hogy szeretném megcsinálni a sofőrvizsgákat, nagy ravaszul elhallgatva, hogy mint egyetemi előfelvett, úgysem fogok bevonulni. Kocsim sem lesz belátható időn belül, de azért nem baj az, ha meglesz a jogosítványom.

26