Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Baliga Violetta Lilla: A magyar társadalom szerepe a szocializmusban (Gazsó L. Ferenc – Zelei Miklós: Az elrabolt emberöltő)
vágja párttagkönyvét, majd közli, hogy ha ezt a Színésznővel meg lehet tenni, akkor ő sem kér tovább a tagsággal járó előnyökből. Mai napig sem tudni, hogy ki volt Bara Margit tönkretételének az értelmi szerzője. Több hipotézis is napvilágot látott: egyesek szerint szerelemféltésről volt szó. Mások úgy gondolták, az egész mögött az akkori MSZMP KB-titkár, Biszku Béla áll, aki az 56-os események megtorlásának egyik kulcsfigurájaként vonult be a történelembe. Megint mások szerint Aczél György művelődési miniszterhelyettes tervelte ki az egészet, aki akkor éppen a bün- tető-jutalmazó, mindenható apa szerepében tetszelgett, és a magyar kultúrát saját hitbizo- mányának tekintette. Ezekre az állításokra azonban nincs konkrét bizonyíték. Onódy Lajos, a Mézes Mackó büfé alapítója 1964-ig jómódban élt, amit annak köszönhetett, hogy kiemelt káderként az állam minden tevékenységében támogatta. Vállalata kiemelkedett az akkori vendéglátóipari egységek közül. Hírnevét nemcsak medvealakú neonreklámjának, hanem az itt kapható párizsis és turistaszalámis szendvicseknek, valamint a banánnak köszönhette. Közel 400 vendéglátóipari egység tartozott a keze alá. Mire betölti a negyvenet, a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója, a Szovjet Kereskedelem Kiváló Dolgozója, a Szocialista Munkáért Érdemrend kétszeres tulajdonosa lett. A Mézes Mackó 1964-ben bekövetkezett bebörtönzését követően a külföldi sajtóban Onódy Lajos összejöveteleiről élcelődő stílusú cikkekben számoltak be: elvtársi orgiákon aszpikban, ezüsttálcán feltálalt légikisasszonyokról írtak. A „keményvonalasok" ismét a kapitalista eszmék terjedéséről beszélnek. Onódyt teszik meg bűnbaknak, azonban más értelmiségiek Kádár felelősségét hangoztatják. Elhamarkodott kijelentéseknek tartják az 1962-es VIII. kongresszuson elhangzottakat. Az ügyet a párt sztálinistáiból álló csoport vizsgálja ki, Biszku Béla vezetésével. Kádár kényszerhelyzetbe kerül: büntetésekkel kell demonstrálnia a „keményvonalasok" felé, hogy a Mézes Mackó „újításai" ellenére sem mozdult el az ország a kapitalista társadalmak irányába. Az ítéletet rendkívüli társadalmi és sajtóérdeklődés közepette, 1965 márciusában hirdették ki. Onódy Lajost hivatali visszaéléssel, befolyással üzérkedéssel, bűnszövetségben elkövetett sikkasztással, hűtlen kezeléssel és hivatali vesztegetéssel vádolják, amiért első fokon hét és fél, másodfokon pedig hat és fél év börtönnel sújtják. A sajtó által a nyakába varrt 600 000 forintos kárnak csupán egyharmadát szenvedte el a cég, a ténylegesen Onódyra bizonyított kár pedig csupán 14 715 forint volt. Tímár György ügyvéd jó nevű családból származott. Felmenői között a 18. századig visz- szamenőleg neves jogászokat találunk. Rendkívül fejlett intelligenciával bírt, és az ügyvédi vizsgát is kitüntetéssel tette le. Szép lakása, siófoki nyaralója és a korban még luxuscikknek számító autója mellett volt még valamije, ami a hatvanas években nem számított túlzottan pozitív tulajdonságnak: lelkiismerete és nagyon hosszú távra visszanyúló emlékezete. Ennek köszönhetően arra is jól emlékezett, hogy Onódy Lajos, a „Mézes Mackó" a háború alatt menedéket adott az apjának, ezért elhatározta, hogy segít a börtönbe került vendéglátóson. Bécsi - a vendéglátós peréről szóló - tudósítása egy ügynök kezébe került, így a fiatal ügyvéd rövid időn belül a Gyorskocsi utcai börtön fogdájában találta magát. Első fokon kémkedésért hat és fél évi börtönre és vagyonának teljes elkobzására ítélték. Másodfokon a börtönbüntetést öt és fél évre mérsékelték, sajtó útján elkövetett izgatás vádjával. A rendszer ellenségeihez „méltóan" ennek a büntetésnek egy részét a nyilas háborús bűnösök cellájában ülte le, azok között, akik miatt apja korábban bujdosásra kényszerült. Ügyét titkosították, és bár az ítélet ellen folyamatosan levelezett és különféle beadványokat írt, mégis, csak a rendszerváltást követően nyílt lehetősége arra, hogy pere iratanyagába betekinthessen. A 35 éves Tímár György szépen induló karrierje így odaveszett. Az 1960-as évek közepétől kezdve a szocialista paradigmaváltás figyelemre méltó volt: a munkát már nem „verőlegényekre", hanem a politikai vezetés parancsait leső és pincsikutyaként teljesítő, politikailag megbízható bírákra és ügyészekre bízták, akik feladatukat zárt tárgyalásokon és titokban végezték. 106