Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
Kiss Benedek Élettöredékek „A munkásosztály kebelén" Kora gyerekkorom óta dolgoztam. Egyrészt a szőlő mindig adott munkát, s bizony több május elsejét értem meg a döbrögeci szőlőben. De édesanyám is hamar elengedett iskolatársaimmal állami gazdaságokba, többször is gyümölcsöt szedtünk, de persze az otthoni fákat is le kellett szüretelni. Aztán, amikor 1960-ban Pestre kerültünk, az első nyáron a közelünkben lévő Pestszentlőrinci Téglagyárban dolgoztam egy hónapot a kőműves brigádban segédmunkásként. Egy lestrapált, csontos, magas nővel együtt rengeteg maltert megkevertünk és vödrökben kihordtunk a mestereknek. (Azóta régen megszüntették és lebontották a gyárat.) A következő évben, érettségi után a szintén közeli KISTEX szövő- és fonógyárában dolgoztam egy hónapot. Ez emlékezetesebb, mert a fonodában sok lány és fiatalasszony volt a gépek mellett a munkatársam - én kiszolgáló segédmunkatársként szerepeltem. Nemigen kellemes emlékeim maradtak, mert bár a lányok „kedvence" voltam, a műhelyben dolgozó több csibész srác nagyon megkeserítette az életemet. Kispestiek voltak, mind „prolik" az igazi fajtából, érettségim miatt kiutáltak maguk közül, sőt összefogtak ellenem. Ott toltak ki velem, ahol csak tudtak, a nők mellől elmartak, s koronaként egyszer föltörték az öltözőszekrényemet, s ellopták az ajándékba kapott, elég értékes karórámat. Hiába mentem panaszra a Személyzetire, s kértem, hogy mint szegény diáknak, valami szociális keretből kompenzálják a káromat, mintha nem is hallották volna, s nem is lett volna ilyen. Örömmel hagytam ott őket a hónap végén. A kevés pénzt meg, amit kaptam, ahogy illett: anyámnak adtam. De hamarosan egy újabb kudarc ért, amikor már egy évre végleges munkát kerestem. Csaba János akasztói barátom (és rokonom is) már hosszabb ideje egy építőipari vállalatnál dolgozott, s beajánlott segédmunkásnak az egyik külső brigádjukba. Ez pedig nem is akármilyen munkát végzett: műanyag parkettás burkolok voltak. Ez egy új magyar találmány alapján működött, s az volt a lényege, hogy bizonyos műanyagok habarcsszerű katyvaszával vonták be az új építésű házak szobáinak betonját, ami aztán megdermedt. Az akkor épülő József Attila lakótelepen dolgoztak. Hozzájuk kerültem, és a második emeletre kellett fölcipelnem a súlyos, 50 kilogrammos műanyag zsákokat, velük kellett kiszolgálnom a mestereket, akik aztán annak módja szerint szétterítették. Sajnos gyengének bizonyultam, nem bírtam cipelni a súlyos zsákokat. Egy hetet voltam ott, mikor megbeszéltük a brigádtagokkal, hogy ez nem nekem való, s előbb-utóbb vissza23
