Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Tornai József: Mi a bölcsesség?; Megáldottan és átkozottan; Ezüstfarkas, fekete farkas (versek)
Van-e bennünk legalább annyi emberi, hogy soha ne tudjuk sorsunk elválasztani? S visszhangozhatnak hegyfalak, tengerek, ha testvér-szívünk megkísérti az őrület. 2. Üvölts föl az égre, ezüstszőrű farkas a szikla mohos peremén! Hét nap és hét éjjel futott, míg utolért egy fekete farkas-én. Villog nyakadon az ezüstsörény, éjfél-düh a farkas szemén. Voltunk mi is emberek, emlékszel, a világ kezdetén. Mi változtatott farkassá minket? Titok fordul körém. Hét nap, hét éjjel iramlottam utánad: szemed ezüstje volt a fény. Te vagy a tiszta ezüst, én az éhes jövevény. Felöltőm ezüstszíned, s te vonyítasz feketén fától fáig szökellve az ősz meggypirossá váló levelén. Kicseréltük a bundánk, vadságunk örök, karmunk kemény. Üvölts, ezüstfarkas, fekete farkas a világosság küszöbén. 20 iiMjirinni i ttíí II11
