Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Tornai József: Mi a bölcsesség?; Megáldottan és átkozottan; Ezüstfarkas, fekete farkas (versek)
Tornai József Mi a bölcsesség? Mintha egy géppuskát rohamoznának, úgy hullnak percenként az emberek. Jók és gonoszak, szeretnivalók, gyűlöletesek, barátok, szerelmesek, költők, autójavítók. Van, akit öregkora hajít a túlvilágra, fiataloknak is megállhat a szívük. És akivel tegnap még telefonon beszéltem, ma a felesége a kagylóba zokog. Nem számíthatok senkire, és hány nap az enyém ? Azt hittem, csak a háborúkban öldökölnek, pedig a békés napok áldozata több. Megszületni s meghalni: ikertörténet ez. Temetőket lakat jól az igazság, a művészet is sovány étel azoknak, kik úgy szeretnének élni, mintha minden pillanat lehetne millióévnyi égitest: foroghat rajta az ember-bogár, jönnek újra meg újra a virág-tavaszok. Mi a bölcsesség? Az isteneket kell dicsérni. Megáldottan és átkozottat! Ötven verseskönyvet írtam harmadszáz esztendő alatt: dobogott a bujaság véknyomban, az táncoltatta toliamat. Miért nem hagytam abba régen ezt a vak mulatozást, miért nem győzött le ős-ellenségem, a kételkedés, az ellen-látomás, hogy a tökéletest úgysem tudom elérni, és elhallgat leginkább, aki bölcs? De mindig lesett rám legalább egy résnyi csönd, hol nem maradt soha több a választásra, mint én vagy én, akiről azt hittem, hogy ismerem, 18
