Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Győri László: Egy szövegszabász snittjei
a nyugdíjas világ. Mert az is a munka helye. Ne irigyeljetek! Irigyeljetek! Nem olyan szép, mint amilyennek azok gondolják, akik szeretnének már végre, de minél előbb, de minél gyorsabban nyugdíjasok lenni, és nem olyan csúnya, amilyennek némely szomorú keseregve festi. Ha éppen nem tudom, hogy mit csináljak, ha minden olyan értelmetlen, ha úgy érzem, hogy hiábavaló az egész életem, akkor nagyon csúnya tud lenni. Kinézek az ablakon, be van borulva, esik, benézek az ablakon, benézek magamba: be van borulva, esne legalább, de még csak nem is esik, minden mozdulatlan. Nem lehet akarni, hogy ne nézzek ki az ablakon, nem lehet akarni, hogy ne nézzek magamba. Sötét van. Elmúlik egy nap, elmúlik egy hét, egy hónap, ahogy az időnek kedve tartja, és egyszerre kívül- belül kisüt a nap. Változékony az időjárás. Ilyen munkahely a nyugdíjas világ. A mai fiatalok harmincéves korukra már több helyen megfordulnak, mint én egész életemben. Nekik - ha megérik - több megírnivalójuk lesz, mint nekem, meg talán érdekesebb is. Jó, megírtam az én megírnivalómat, de - valljuk be - nem valami érdekfeszítő. Most már mindegy, ilyen sors jutott, ilyen érdeke feszítetten, de én csináltam. Jöjjenek az új kóborok, az új Jack Londonok! Történetesen esik az eső. Ki nem megyek ilyen időben, nem én! Minek? Megírta a Prédikátor: „Minden hiábavalóság!" Aki féli az Istent, vegye be! A tizedik munkahely 17
