Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
Miközben úgy érezzük, a politikát és politikai szférát súroló cikkeivel túllépett Márai azon a körön, mely elzárkózással, autonóm különállással megfelelően védte személyiségét, maga is deklarálja, hogy az író dolga nem lehet más, mint írásaival véleményt mondani, mert más módon nem szólalhat meg, az újságírók pedig vétenek, ha közéletipolitikai szereplésre buzdítják az írókat.158 E nagy vitát kiváltó véleményét sokan kommentálták (pl. Szabó Lőrinc, Vaszary Gábor, Szabó Dezső, Harsányi Zsolt)159, de mint a fentebbiekkel illusztráltuk, ekkorra ő maga is túllépett ezen a bűvös körön.160 1943-tól erősen megritkulnak lapjában cikkei, ezek egy részét (1942 második felétől) már Caliban álnéven írja, egyre több az emlékező jellegű írás (elsősorban az Új Időkben, melyben szinte önálló sorozatot szentel ifjúkora legfontosabb városainak, valamennyi itteni írása az emlékezés, a nosztalgia jegyében fogant). A német csapatok bevonulása után az ország (ideiglenes) felszabadulásáig mindössze 19 cikke, elbeszélése jelent meg - annyi, mint amennyit korábban tíz-tizenkét nap alatt jegyzett. A háború után emigrációjáig más okból, de ismét alig ír cikkeket. Ez azt is jelenti, hogy 1944- gyel gyakorlatilag véget ér a korábbi értelemben vett publicista Márai tevékenysége, ezt követően történelmi (német, majd szovjet megszállás) és személyes (emigráció) okok miatt válik szórványossá, majd lehetetlenné számára az újságba írás. Ezért is nő meg a Napló szerepe idehaza, majd az emigrációban még inkább. Befelé forduló, a naplójának és a naplójában élő író lesz elsősorban, a közönségtől nem, de a közélettől teljesen elfordul. Néha fürdőbe, kiskocsmába jár, de ezek is csak egy elmúlt, gazdagabb élet maradék romjai már. A háború bevégezte mindazt, ami már egyébként is elpusztult: „Mit sajnálok Budán? Lakásomból? Semmit. Ez az életforma megérett a pusztulásra; mindenben, ami történt, egyfajta törvény telt be. "161 A Krisztinavárosban járva-kelve írja prózába öntött verses vallomását, mely - gondolatilag - Verses Könyve részének tekinthető: „A romok, a Vár, a Krisztinaváros, a Tabán és a Víziváros romjai, ezek a repkénnyel leborított, halott műemlékek és otthonok, minden alszik, mélyen, elvárázsoltan, a halál komor bűvöletében. Sokáig nézem ezt a különös varázslatot, s először gyászolom. Életem egy része fekszik e temetőben; talán a legjobb része."162 Mindezek ellenére 1945- ben még nem látja reménytelennek az ország, és benne az írók helyzetét, ugyanakkor megfogalmaz néhány, rövid idő múlva nagyon is időszerű gondolatot a kialakuló „új renddel" kapcsolatban. „A jobboldal leszerepelt Magyarországon. De mit várhatunk a baloldaltól?" - mondta Mikó utcai háza romjainál Varannai Aurélnak.163 A kialakult légkörben 1945-1948 között kis számban jelennek meg cikkei, s ezek sem hordozzák már azt a feszültséget, izgalmat, ami addig lázban tartotta olvasóit. Igaz ez témáira (gyakorlatilag kizárólag a háború utáni állapotok adják azokat, illetve a Medvetánc egyes írásait közük tőle), és a mennyiségre is (alig egy tucat valódi publicisztikáról van szó). írástudó című írása jól jelzi: ezek a cikkek átmenetek műfajban (legalább annyira esszéisztikusak, mint tárcajellegűek) és témában egyaránt. Nem tud nem a háború alatti időszakról, magatartásról írni, s azt mérlegre tenni, mi lesz ezután. „Meglepő módon az 158 Állás és hivatás. - Pesti Hírlap, 1941. aug. 17. 187. sz. 5. 159 Film Színház Irodalom, 1941. szept. 5-11. 36. sz. 19. 160 S akkor még nem szóltunk néhány magas rangú személyhez (pl. Szombathelyi Ferenc, Hardy Kálmán) fűződő, jónak nevezhető kapcsolatáról. 161 Budai séta. = Budapest, 1945. dec. 15. 3. sz. 96-97. 162 A Teljes Napló 1945. Bp. 2006. 308. 163 Varannai, i. m. 224. 90
