Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

gondolkodik. Ugyancsak ilyen szellemiségű A csekk című cikke149, melyet többször említ úgy, mint a nyilasok ellene irányuló támadásának kiváltóját.

Mégsem jelenti ez azt, hogy ne okozhatna meglepetést őt bíráló olvasóinak egy-egy írásával. Ilyen meglepő színfolt Kültelek című cikke150, mely egy peremkerületben lévő színház munkásoknak szóló előadásáról tőle szokatlan hangnemben ír, és pozitív erőt láttat a dolgozó tömegekben: „Nem igaz, hogy a munkás, a paraszt nem »érett« a magas, az igazi művészetre. Legalább olyan érett, mint a középosztály, mely a Belváros színházaiban és mozijaiban »igényekkel« jelentkezik; igen, mindinkább hiszem, hogy éppen ez a köznéposztály csodálatosan szelídítette igényeit, s már-már alig képes arra az erőfeszítésre, a katarzisra, mely föltétele a művészi alkotás sikerének. (...) Ez a közönség igényesebb, mint hiszik azok, akik általában nevelik és vezetik, akik szórakoztatják vagy művelik. (...) Utoljára London külvárosaiban láttam proletártömegeket a színházban. Shakespeare-t játszották nekik, a »Hamlet«-et, zsúfolt ház mellett, mely lelkesen tapsolt Hamlet monológjának, áhítattal figyelte Ofélia sorsát, éppen olyan áhítattal, mint Erzsébet idejében, a Globe Színházban, s ugyanaz a tömeg: székálló legények, munkások, csaposok. A tömeg igénye örök és időtlen. Elsorvad az a kultúra, mely nem merít ebből az igényből, s mesterségesen, mintegy dísztereken mutogatja csak csúcsteljesítményeit."

Tehát e korszakban, lapváltása után is ír a róla kialakított, általános képet megkérdőjelező írásokat; itt a kultúra munkások nélküli elképzelhetetlen voltát vázolja, néhány évvel később, leginkább Naplójában, már csak tömeget lát bennük - igaz, a középosztályt is inkább kárhoztatja, mint dicséri. Hangneme nem is lehet olyan könnyed, mint korábban, hiszen a változó világgal együtt saját életformája is mássá lesz (pl. az „éltető" utazás lehetősége 1939-ben eltűnik életéből). A változás a huszonnégy órás műfaj témái lecseré- lődésének ugyanúgy betudható, mint az író belső változásainak. A megváltozott idők új témákat követelnek, és erre reagál az ember is saját életfordulóival: olyan lépéseket tesz, melyek nem feltétlenül következnek az eddigiekből. „Mikor az ember élete és pályája új fordulójához ér, egyszerre néz a múltba és a jövőbe. A jövőt nem ismerem. De a múlt e pillanatban, mikor először szólalok meg e rovatban, különös erővel lobban fel számomra. Az emlékekben van valami lidérces. Gyönge, imbolygó fényüket követem; talán eligazítanak a jelenben. (...) A témakör megváltozott. Ezek a cikkek oly könnyű és természetes lélegzetvétellel pihegtek, ahogy a gyermek lélegzik álmában, a szülői ház biztos fedele alatt. (...) Ma, sokkal szerényebb eszközökkel, beéri azzal is, hogy az idő forgószelében elsodort tüneményeket jellemezni és helyükre tenni iparkodik. A témakör parancsol, nem az író. Nem könnyű ma írni, és nem könnyű olvasni. A téma nehéz? Nem, a lélek nehéz. "151 A múlt visszahozhatatlan, minden mássá lett, az író és az irály felett sem múlhat el nyom nélkül a jelen és a bizonytalan, nem sok jót sejtető jövő. A gazdasági válság alatt és árnyékában több, a stílusának megfelelő alkalmat és témát talál; A szegények iskolája stílusában, fajsúlyos témája melletti könnyedségében, 1940-ben például már nem születhetett volna meg.

Papír és irodalom című, 1940-ben megjelent írása az író szerepe felől értelmezi sajtó és publicista viszonyát: „...a tárcarovat vagy a cikkrovat adott az írónak népszerűséget, terjesztette nevét, hírét. Az írók sokat kaptak a magyar sajtótól, igaz, hogy mindent, amit kaptak, bőségesen vissza is fizették: megteremtették azt a szerencsés, egyedül való, tehetséges és magyar újságírást, mely mindig kissé irodalom is volt, megteremtették azt az irodalmat, mely sajátosan vegyült a napilap időszerű anyagával. Ezért fejlődhetett a magyar sajtó oly kivételes szintre, mint kevés kis nemzet sajtója Európában. (...) Az írók nagy többsége egyszerűen nem tud megélni, ha nem

149 PH, 1940. jún. 23. 141. sz. 5-6.

150 Pesti Hírlap, 1937. dec. 19. 288. sz. 5.

151 A témakör, i. h.

88