Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
vagy a Szocializmushoz. Vagy véletlen lenne, hogy katolikus egyházi esküvőjüket, melynek során Lolát megkeresztelik, 1936 novemberében tartják, ő pedig december 6-án jegyzi első cikkét új lapjában? Nem egymást erősítő események ezek? Varannai Aurél145 a liberális múlt elárulását, a hivatalos elismeréshez való utat és az üldözés elleni védelmet látja Márai tette mögött.146 Ugyanitt azt is megjegyzi Varannai, hogy Lolának elmondta, férje „azt a rajongó olvasókört, amely valósággal bálványozta, elveszíti." Kétségtelen: cikkei hangneme részben megváltozik, de nem az erkölcsi alapállást, hanem protestálását, vitatkozását, és annak erejét, és nem utolsósorban stílusát illetően. (Ehhez társul az is, hogy első újságírói korszaka olvasói a századfordulós szabadelvű, polgári értékeket vallók-keresők közül kerülnek ki.) Összességében 1936-os lapváltását a legtöbben csak politikai lépésnek látják, és ezt igazoltnak tudják be az Újság és a Pesti Hírlap cikkei közötti, hangnembeli különbségekkel. Kétségtelen: az Újság időszakának hangvétele némileg eltér a későbbi, Pesti Hírlaphoz köthető, s leginkább a „hivatalos Magyarország" hangjával azonosított időszaktól. Előbbi harcosabb, vitatkozóbb, a „hír szent, a vélemény szabad" gondolatának jegyében született írásokat jelent, utóbbi mérsékeltebb hangú, a humanizmus csendesebb, visszahúzódóbb formáját valósítja meg. Mindez nem politikai pálfordulás (bár vannak önmagához való következetlenségei és a politikai nomenklatúrához túlságosan közel merészkedő cikkei is!), hanem írói hangnem- és hangsúlyváltozás eredménye, a stílusában „klasszicizálódó" alkotó, s nem kevéssé (a Pesti Hírlap időszakára gondolva) a formálódó újabb háború árnyékában, majd súlya alatt bekövetkező események okozta változások lecsapódása életművében. Az is tény, hogy 1936 után hivatalos állami elismerések sorát fogadja el (tagja lesz a Kisfaludy Társaságnak, levelező tagja az MTA-nak, elnyeri a Vojnits-díjat, a Kőrössy Flóra-jutalmat stb.) ezen évek alatt. Ilyeneket korábban nem érdemelt ki(?), de legalábbis nem fogadott el, igaz, nem is írt Horthy személyét éltető cikkeket sem.147 Ezen időszakban nem jegyez közös nyilatkozatokat sem, pontosabban mindössze az Együttes vallomást írja alá 1943-ban, utóbb ezt is megbánja, míg korábban számos jegyzéket, röpiratot szignózott másokkal összefogva. Magatartása öntudatosabb, reálisabb és (politikailag) ellenzékibb a „befogadottság" előtti, leginkább az Újság nevével fémjelezhető korszakban, mely a harmincas évek második felére visszafogottabb, visszahúzódóbb, „magányosabbá" és kevesebb ellenzékiséget mutatóvá lesz. Korábbi írásai frissebb hangúak, közelebb érzi magához az élet apró és nagyobb csodáit, érdekességeit és botrányait. A Pesti Hírlap időszakában jóval többször fordul a múlt felé, egyre erősebben érződik művein a dekadencia, de ezt nem lehet függetlennek tekinteni történelmi ideje, az ő életét is meghatározó eseményektől és klasszicizálódó stílusától sem. A polemizálok tehát politikai „irányváltást" láttak e lépésében, és hangnemváltozást emlegettek. Ez a megállapítás igaz és megtévesztő is egyben, hiszen egyrészt ugyanazokat az értékeket vallotta a Pesti Hírlapnál is, és ha kellett, 1936 decembere után is szóvá tette az általa visszásnak tartott jelenségeket. Ezért írta meg (az Újságban megjelent Hitler-ellenes írások „mintájára") például A német négyes című tárcáját148, mely jól mutatja, hogy erkölcsi szemlélete nem változott, tartalmilag új lapjánál is hasonlóképpen 145 Varannai Aurél (1900-1989) író, műfordító, publicista, az Újságnál kollégák Máraival. 146 Varannai Aurél: Toll és bilincs. Bp. 1989. 223. 147 Éppen ezért érdekes, hogy a „hivatalosabb" Márainak Jób című írását betiltják. Biztosan több ilyen cikke volt, lentebb majd idézzük Franciák című, szintén hallgatásra ítélt írását, illetve valószínű, hogy a most teljes szöveggel közölt Cselédek is ezért kellett fiókban maradjon. 148 Pesti Hírlap, 1937. jan. 10. 7. sz. 5. 87
