Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
Máraival kapcsolatban: „...amíg Márai, a költő, mindenképpen értékes és számba veendő egyéniség, addig Márai Sándor, a publicista, a polgárság egyik fajtájának kifejezője, annak a fajtájának, amely mazochista, amely szenvedéseket éppen azért el is viseli, s noha tudja, hogy halálra van ítélve, mégis ragaszkodik a maga fikcióihoz, a maga paradoxon világához. Mazochista-rabszolgai hajlamai teszik képessé arra is, hogy a mindenkori hatalmat, a mindenkori tekintélyt - ha itt-ott gúnyosan és a gyenge emberek fölényével kritizálja is, de azért - kiszolgálja."129 6. Viták kereszttüzében - a klasszicizálódott újságíró (Pesti Hírlap, 1936- 1944) 1936 decemberében elhagyja addigi lapját, az Újságot és átül a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. „A Pesti Hírlap megtisztelt azzal, hogy új életre keltette, és gondjaimra bízta ezt a híres, negyedszázad előtt divatos rovatot: töltsem meg, ha tudom, korszerű tartalommal. A feladat lelkesítő. Lámpalázzal és elfogódottan kezdek hozzá" - írja első Vasárnapi krónikájában, A témakör című cikkében.130 131 A lapváltás „előkanonizációjának" tekinthető, hogy az Újságba írt egyik utolsó cikkében az elhunyt Kosztolányi portréját idézi fel, akinek helyét hamarosan elfoglalja az új szerkesztőségben. „Vannak emberek, gondolom - behajtom a lapot akik a halál pillanatában csakugyan meghalnak. S van néhány, nagyon ritka és becses ember, aki csakugyan él és hat tovább. Ez az ő titkuk, életben és halálban." 131 Az ő gondolkodásmódjának, nyelvművészetének és hagyományának folytatására is vállalkozik az új lapnál. E cikk tehát a tisztelgés, a megidézés mellett tudatos „átkötés" is, melyben saját helyét és szerepkörét „tisztázza" a művészet eszközeivel. A fentebb említett „megtiszteltetés" szó egyébként helyén való, hiszen Márai új orgánumának példányszáma mintegy hetven-nyolcvanezer körül mozgott, szemben az Újság harmincezres példányszámával. S megtiszteltetés a Vasárnapi krónika rovat is, hiszen Molnár Ferenc is e cím alatt jegyezte számtalan, remekbe szabott tárcáját. Márai stílusában, fordulataiban, hírlapi cikkei megformálásában ekkorra egyébként sok hasonlóságot mondhat magáénak Molnáréval. Például utóbbi Öngyilkosság című írásához132 teljesen hasonló felépítésűek a Márai-tárcák is. Az említett cikk szerkezete (kiindulás egy hétköznapi esetből, a téma ironizáló távolítása, kitágítása, saját tapasztalatainak önironikus színezetű számbavétele, tudományos eredmények, filozofáló gondolatok beleszövése a témába, végül meglepő következtetés) a legtöbb Márai-cikk vázát is adják. Az »Öngyilkosság« sorait hasonló megfogalmazásban írónknál is megtalálhatjuk. Az öngyilkosság elleni iroda molnári elemzése, a bal, az ügyetlenebb kéz helyének meghatározása {„...a testrészek között olyan pozíciót foglal el, mint a zsidó a német hadseregben. Katona ő is, de előmenetelre nem számíthat") vagy a modern öngyilkos jellemzése (nem megöli, hanem megöleti magát, ő csak a sínre hajtja a fejét, a véres munka a vonatra marad) könnyed, ironizáló, mondanivalójában mégis maradandót nyújtani akaró szándéka és megvalósítása „klasszikus" mintái, előképei Márai publicisztikájának. (Nem beszélve ez esetben a szuiciditás, a kassai polgár életművét végigkísérő konkrét témájáról, mely kérdést Molnár úgy állítja be, hogy „az öngyilkosság az egyetlen természetes halál, mert csak ebben van meg a testi elmúlással egyidejűleg az élet elmúlásába való belenyugvás is.") További 129 Csömöri József: A három testőr. = Szocializmus, 1935. ápr., 4. sz. 185. 130 Pesti Hírlap, 1936. dec. 6. 280. sz. 5. 131 Műsoron kívül. = Újság, 1936. nov. 26. 271. sz. 5. 132 Molnár Ferenc: Ma, tegnap, tegnapelőtt. Bp. 1911. 98-106. 84
