Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
nélkül az évszakokra; de elég fiitó pillantást vetni a napi anyagra, s a felületes szemlélő is kénytelen elismerni az idei tavasz veszélyességét. Kis, de illatos csokor a napi anyagból: előkelő társadalmi állású úr fiatal hölgy látogatását fogadja magánlakásában, nyájasan elbeszélget a fiatal hölggyel az új színdarabokról, a prosperitásról, a természet és a zene nemesítő hatásáról, s amiről általában az ember hölgylátogatókkal magánlakásában diskurálni szokott: a házigazda átmegy egy pillanatra a szomszéd szobába, s mire visszatér, hölgylátogatója kiugrott az ablakon, s összezúzott, meztelen testtel hever a járdán... Bocsássanak meg, de ilyen tapintatlanságra igazán csak nő képes. Soha nem hallottam még, hogy előkelő úr meztelenül kiugrott volna egy hölgy lakásának ablakán. Ha valaki vendégségben van, tartsa be a formákat, először is ne vetkőzzön le idegen helyen meztelenre - a derült időjárás nem mentség —, de ha szeszélyből, önfeledtségből le is vetkőzik, semmi esetre se ugorjon ki az ablakon. A férfiak és nők társas érintkezése bizonyos megegyezésekre épült fel, s e megegyezések összegének neve a civilizáció. Ha elő is fordul néha, szórványosan, hogy egy hölgy levetkőzik egy idegen úr lakásán - tavaly nyáron hallottam ilyen esetet -, megengedhetetlen és felháborító, ha ilyen állapotban kiugrál az ablakon. Rendes nő nem jár fel idegen urak lakására, illetve és pontosabban, talán feljár néha, de nem ugrál."119 Márai nem mindig kérdésekre akar felelni cikkeivel, jóllehet a nevelő-tanító szándékú publicisztika nem áll tőle távol, mégis inkább arra akarja rábírni olvasóit, hogy kérdezzenek, mert a kérdező ember kutató ember is, aki hiszi, hogy létezik a kérdésére válasz, s az ebből fakadó „nyugtalanság" az élet egyik legfontosabb mozgatója, lényegében a fejlődés záloga.120 A kérdésfeltevés „kényszerét" szolgálja a Márai-publicisztika ironizáló hangvétele is, hiszen annak hol távolító, hol ellentétet felhasználó eszköztára kiválóan alkalmas erre: a kinevethető jelenség mindig közelebb is kerül az emberhez, mert saját arcvonásait felismerve benne önmagára lát, ami persze újabb kérdésfeltevéshez vezet. Mintegy az íi/ság-korszak lezárásaként jelent meg 1936-ban a Kabala, jó néhány évig utolsó publicisztikai gyűjteménye.121 Az Ólomöntésben a múlandóságról ír szinte költői nyelven, s összeköti a vágyak elmúlásával, negatív irányú átalakulásával, közönségesebbé válásával: „Régebben dupla fedelű aranyórát kívántak az emberek, ezerholdas birtokot, s a tetejébe jó egészséget nyolcvan évig, százezer forintot, kedves és tehetséges unokákat s közéleti tisztségeket, amelyekért remuneráció is jár. Ábrándjaink ma negatívak. Ne mondják fel állásunkat, ne csökkentsék fizetésünket... [...] Lefelé licitálunk. Nincs képzelőerőnk többé. [...] A világ asztala terítve van; nem a készlet fogyott el, csak vágyaink satnyultak."122 A kötet másik írásában így oktat ki egy kezdő írót: „Ön csak úgy leírja, nagyszabásúan, hogy »gyilok«, vagy »kártérítési igény«, vagy »Marekné«, s azt hiszi, mindez következmények nélkül marad? Kérem, dobja el irtózva tollát, mint az éles kést, amely az avatott kézben gyógyít, de a gyakorlatlan kezdő csak gyilkolni tud vele. írja le büntetésből, százszor egymásután a huszonnégy betűt, a hozzátartozó változatokkal, s talán megismeri természetüket. Ne kezdje ön rögtön ott, hogy »Józsi bejött a szobába és gúnyosan felkacagott«. Kezdje az abc-nél, alázatosan, mint a középkorban a kódexíró barátok. Nézze meg az ember!"123 E kötete az egyik legjobb példa arra, hogy az irónia szó eredeti jelentésének megfelelően (színlelt szerénykedés, tudatlanságot színlelő kérdezgetés) a vérbeli újságíró Márai ebben a „tartományban" érzi leginkább otthon magát, s ezekben a „huszonnégy órás írásokban" is képes írói erényei mellett ere119 Óvás. = Újság, 1934. ápr. 12. 81. sz. 4. 120 Az író által sokat szidott „tömegember" ezért nem lehet számára sohasem szalonképes, mert megelégszik a készen kapott válaszokkal - már ha egyáltalán kérdez valamit. 121 Kabala. Bp. 1936. Révai. 285 p. 122 Kabala. 63-64. 123 Levél a kezdőhöz. = Kabala. Bp. 1936. 82. 82
