Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

bukkan az emigráns, mely számot ad valamilyen eseményről szülővárosában, hogy bedűlt egy ház, vagy elsikkasztottak kétszázezret egy bankban, vagy felállítottak egy új szobrot odahaza."

Cikkei páratlan nyelvi kultúráról és szellemi igényességről tesznek tanúbizonyságot: aforisztikus mondatai és verdiktjei, finomra csiszolt és képszerű megfogalmazásai élménnyé teszik az egyébként gyorsan avuló műfajú írásokat azzal az ígérettel, hogy a „csoda" naponta megismételhető. E sziporkázó, helyenként túl könnyednek ítélt Márai- zsurnalisztika kapcsán írja Cs. Szabó László 1933. november 6-án keltezett, Gál Istvánnak írott levelében, hogy „Márait féltem egy kicsit, utóbbi időben úgy látszik, Nádas Sándor, s a Pesti Futár lett az eszménye",ni

Az állóképszerű bemutatás mellett az élőkép, az ellesett pillanat ihlete, az elsza- laszthatatlan titok rögzítése is jellemzi őt. Az élményzsákmányolás a kor színvonalas újságírójának, de Márainak mindenképpen alaptulajdonsága volt: „Arról azonban szentül meg voltunk győződve, ami ma is igazság s igazság is marad a világ végeztéig, hogy a jó lap nem a szerkesztőségben készül s nem hivatalos órák (hát ez milyen csodabogár?!) alatt. Megverte a Teremtő azt az újságot, amely hivatalos órák betartását követeli az újságírótól, amely négy fal közé kívánja szorítani az újságírót. Ha munkájának természete odaköti a szerkesztőség asztalához, ott marad, de ha nem, akkor az övé a világ. Igazi szabadság, kimondom nyíltan, fegyelmezetlenség az újságíró éltető eleme.”111 112

Cikkeit időnként kötetbe gyűjti, ezek sorában újabb darab a Bolhapiac.113 114 Szenvedélyesen érdekli az ember, mint személyiség, portré, alkat és önarckép. Utóbbi többnyire ironikus, az olvasóra és önmagára is kacsintó. Gondoljunk csak a Ronda nő, kalapban e két mondatára: „Mikor pillantása arcomon pihent, könnyű csodálkozást vettem észre szemében, mintha megütődne, milyen emberfelettien ronda vagyok. Aztán - diszkréten - elfordította fejét. "lu A panoptikum különösen alkalmas az ember bemutatására, tanulmányozására, ennek példája e kötetből Az ember című írás. A válogatás életképei is panoptikumszerűek, s ezzel az író egyik kedves témáját indítja el.115 De előkerül már a korábbiakban is (a londoni panoptikumban elkészült az írók terme116, és a későbbiekben is A négy évszak, az Ég és föld miniportréiban, az 1942-es ilyen című írásban (Petőfi, Villon, Arany, Kosztolányi, Shakespeare alakját felvillantva117) vagy az Ihlet és nemzedék kiválasztott személyeinek bemutatásában.

Barabás Gyula azt írja a kötetről: „...ezekben az írásokban is nem az a lényeg, amiről szól, hanem amit mögötte érez az ember. Márai úgy mutatja, érzékelteti mindezt, ahogyan most, különösen nálunk, ilyen bátran, ilyen egyszerűen és ilyen egyénien nemes veretű művészettel csak ő tudja."118

Túllép a zsurnaliszta jól értesültségen, előnyben részesíti az egyedi hangnemű, ironikus részvétet és együtt gondolkodást. A hétköznapokban a tragédiák mellett az élet humoros oldalát is szereti bemutatni: „Nem akarom az urak kedvét elrontani, csak szerényen figyelmeztetem őket, hogy a nőkkel ezen a tavaszon baj van. Általában baj van a nőkkel, tekintet

111 Cs. Szabó László és Gál István levelezése 1933-1982. Bp. 2012. Argumentum. 21.

112 Herboly Ferenc: Harminckét esztendő. Visszaemlékezések. Kosice-Kassa. 1923. 25.

113 Bolhapiac. Bp. 1934. Pantheon. 271 p.

114 Bolhapiac. Bp. 1934. 43.

115 Ennek jellegzetességeit tárgyalja e kötet kapcsán: Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy. = Forrás, 2011. jan. 1. sz. 94-107.

116 Panoptikum. = Újság, 1928. aug. 2. 174. sz. 6.

117 Budapesti Szemle, 1942. febr. 105-114.

118 Nszava, 1934. dec. 16. 283. sz. 20. p.

81