Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

először. Ebédközi, kedélyes diskurzusokban ez az anya neve, így beszél róla mindenki, a műegyetemi tanár is: »Anyád, a dög.« [A bíró] Amit így összekapar a sötétből, az ennyi: Az anya elmebeteg volt, túl a beszámíthatóság határán. A fiú végrehajtotta az ítéletet a »dög«-ön. Az egyetemi tanár apa ezen a rettenetes vizsgán megbukott. Nem tudok rá példát, hogy egy »magyar úriember« elvált feleségét fia előtt rendszeresen »dög«-nek nevezze; akár megcsalta az asszony, akár nem csalta meg. A bíró, hivatalból és kínjában, kénytelen lesz ítélni. De kinek van itt kedve még ítélni?"106

Márai moralizáló hangneme nem váltott ki osztatlan sikert. Gaál Gábor szerint Márai, a finom úr „unja ezeket a tragédiákat (...) Megszokta, hogy az embereket egyre-másra verik agyon. (...) Egy magyar író ír így, sőt egy kitűnően író magyar író." S még hozzáteszi: „Ezek a kivételes esetek, amikor a sajtónak nem lehet becsvágya se részletesen, se alaposan informáltnak lenni. "107 Márai sem a bulvár újságíró kéjérzetével ír a tragédiáról, ő sem az intimitásokat is feltáró tárgyalás információi miatt, hanem erkölcsi szempontból véli ítélkezés tekintetében reménytelennek az ügyet és szereplőit. Évekkel később szellemesen fogalmazza meg kívánalmát önmagával és újságíró társaival, a komolyan vehető újságírással szemben: „Minden, amit kérünk, egy kis méltóság, tárgyilagosság, tartózkodás. Égető szükségünk van reá. A vérbeli újságírást talán mégsem az jellemzi, hogy csöpög a vértől."108

írásai (és bizonyos megszorításokkal személyisége is) prófétai jelleget hordoznak, mely (újságcikkeiben legalábbis) inkább egy intuitív-intellektuális alkatú, tehetséges és (alkata, tartása és tartózkodása miatt furcsa ezt leírni) empatikus író meglátásai. Erre példák sorát találhatjuk: cikkeihez mérve évekkel később válik látható valósággá a Szovjetunió diktatórikus szerepe a „kis népek" életében, az Európai Egyesült Államok létrejötte, vagy személyes életében a halállal, s különösen az öngyilkossággal kapcsolatban leírt sorai, melyek önbeteljesítővé váltak. Évtizedekkel később kísértetiesen idézi a való élet Az öngyilkos című írásai sorait109, melyben morbid pontossággal írja le az önpusztításra készülő ember belső lelkiállapotát. A több mint fél évszázaddal korábbi sorok saját életében, illetve halálában is kulcsszerepet kaptak: „...fejem, az az én rizikóm, a fegyver csövét, rézsútosan fölfelé irányítva be kell illesztenem a szájüregbe, úgy, hogy a pisztoly nyílása a szájpadlást érintse, a golyó azonnal átüti ezt a szájpadlást, az orrcsont mögött felszalad az agyvelőbe, a két szem között üget, mindenfelé roncsol, egy centiméteres sikátort vág magának agyamban, s ha marad elég ereje még, befejezésül átüti a koponyafalat. Mindez visszavonhatatlan, egyszeri. S mindez velem történik, szájpadlásommal, orrommal, agyvelőmmel, legénebb énemmel, s minden konzekvenciával. Nem lehet utána bágyadt mosollyal lábadozni a fehér ágyban, nem lehet vitatkozni, hogy kinek volt igaza. Aki szájba lövi magát, az meghal. Aki mellbe lövi magát, az legjobb esetben szeretne meghalni."

Profetikus vonása kapcsán említjük még az életmű második felét döntően meghatározó jegyet, az emigrációt. Emigránsok című, 1932-ben született cikke110 saját, későbbi sorsának tökéletes leírását adja: „Elmegy a kávéházba - minden emigráns elmegy naponta egyszer a kávéházba -, s a lapokban érdektelen, idegen híreket olvas, mert az emigráció krízisében szenvedőnek minden érdektelen, ami nem a közvetlen otthonra vonatkozik; (...) a valóságban mindez nem érdekli, s a krízis csak akkor enyhül egy pillanatra, ha a Temps-ben kétsoros hírre

106 Az író nyilván azért is helyezkedik erre az álláspontra, mert ott ült a tárgyaláson, ahol hallhatta a megcsalt férj nem túl emelkedett kifakadását: „Az állatok között nincs ilyen aljas dög..." (Újság, 1933. dec. 16. 285. sz. 3.)

107 Gaál Gábor: íráskészség és lelkiismeret. = Korunk, 1934. febr., 2. sz. 162.

108 Műsoron kívül. = Újság, 1936. márc. 19. 66. sz. 5.

109 Műsoron kívül. Bp. 1931. 62.

110 Újság, 1932. júl. 6.148. sz. 4.

80