Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

már részegen érkeztek meg, s részegek maradtak Hamburgig, mikor megint hajóra szálltak. (...) ...emlékszem egy George nevű emberre a Montparnasse-on, aki meseíró volt Észak-Amerikában, s három évig nem tudott Párizsból hazautazni, mert nem akadt közben egyetlen józan napja, már a reggelinél berúgott s csendesen ivott tovább, míg ágyba nem feküdt. (...) Senki nem iszik magáért az italért (...) hanem tudat alatt keres orvosságot egy sérülésre, amely valahol, valamikor, esetleg nagyon régen, igen gyakran már gyermekkorában érte lényét és egzisztenciáját. (...) . ..egy amerikai illusztrált újságban láttam Mrs. Maude Wilson arcképét, aki baltával apróra vagdosta annak a vendéglőnek a berendezését, ahol férjének, Mr. Wilsonnak titokban alkoholt adtak. A városi elöljáróság ezért a hőstettért nyilvánosan virágkosarat nyújtott át a prohibíció amazonjának. A fényképen ott állanak mind: Mrs. Maude Wilson, egy pápaszemes rézkígyó, aki mellett Mr. Wilsonnak feltétlenül reá kellett kapnia az alkoholra... (...) Mikor ezt a képet láttam, rögtön elöntött a méreg, kárörvendve szaladtam a legközelebbi kocsmába, s bosszúból éhomra megittam egy egész liter bort, mert nekem is vannak sérüléseim.101

1929-ben indítja el Kaczér Vilmos A Toll című, 1938-ig megjelenő irodalmi-közéleti folyóiratot, mely urbánus-liberális szellemben, és sokszor radikális hangnemű cikkekben fejtette ki véleményét. Máraival együtt munkatársa volt Karinthy, Kosztolányi, József Attila, és legalább annyira a Nyugat mellett, mint annak ellenében működött. írónk itt megjelent írásai szinte csak vitázó hangneműek, legyen szó az írástudókról102, a Baumgarten-díjról103, vagy éppen a hatalmas port kavaró Ady-vitáról, melyet a lapban Kosztolányi indított el vitairatával (az Ady személye körül kialakult kultusz mellett annak versírói tehetségét is kétségbe vonta!), s amelyhez Márai utóbbi véleménye mellett (túlságosan erősen) érvelve kapcsolódott. „Személye nem izgatott, lénye visszásságai nem ingereltek, számomra Ady soha nem volt más, mint nyolc kötet vers. Számomra Ady nem »Ady« volt, hanem »csak« költészet, — versek, papírra nyomtatva, könyvbe fűzve, melyek minden külső segítség nélkül állanak és buknak, s nem voltam kritikusa, pályatársa, »csak« olvasója. (...) Kosztolányi Dezső cikkét elsőrangú kritikai írásműnek tartom, és mindenben egyetértek vele. "104 E lapban olvasható írásai jól példázzák az itthon helyét kereső, és azt részben megtaláló publicista helyzetét: a vitatkozó, ironikus és cinikus hangvételű, mindenről véleményt alkotó szerzőét, aki akkor sem hallgat, ha ezt megtehetné. Úgy érzi, mindenhez köze van, minden érinti őt, és ezekhez releváns módon tud hozzászólni. Ha összegyűjtenénk e lapban megjelent írásait, antológiája lehetne az író 1936-ig tartó Újság-korszakának, a vitatkozó, szellemes és tekintélyeket nem tisztelő szerzőjének.

Időnként nagyon kemény kritikát vált ki egy-egy írása, különösen bűnesetekkel foglalkozó cikkei. Ezek közül említjük Déneske című írását.105 Ebben az anyját meggyilkoló diák kapcsán elmélkedik: Zemplén Géza műegyetemi tanár első feleségét ölte meg a kamasz fiú. Mit ír a tárgyaláson jelenlévő Márai a tragédia kapcsán? „A fiú zökkenők nélkül ad elő, felkészülten, dadogás nélkül, mint a jó diák a vizsgán. Ez Déneske nagy vizsgája. Anyagyilkosságból felel, tiszta egyesre. (...) Mikor ez általános, utolsó szavak után, rövid időre elhagyja Déneske a termet, csaknem hálásan nézünk a tizenöt éves anyagyilkosra, mert a reménynek valamilyen szikráját csillogtatta meg előttünk e sűrű homályban: azt, hogy - az ő véleménye szerint is, mégis - érdemes élni. (...) De miért is ne ölte volna meg a »dögöt«? Az anyát becézték így a műegyetemi tanár otthonában, amelynek küszöbét Déneske tizenhárom éves korában lépte át

101 Erkölcs és prohibíció. = Újság, 1929. máj. 1. 98. sz. 7.

102 pl. Ad vocem ember. = A Toll, 1929. jún. 2. 7. sz. 23-25.

103 A Toll, 1930. jan. 24. 40. sz. 4-7.

104 Az olvasó nevében. = A Toll, 1929. júl. 28.15. sz. 7., 8.

105 Újság, 1933. dec. 17. 286. sz. 5.

79