Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Gyáni Gábor: A történelemnek kiszolgáltatva
Gyáni Gábor A történelemnek kiszolgáltatva Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938-1948) Viszonylag komoly hagyománya van nálunk a magyar városok 19-20. századi elitjeit feltáró történeti kutatásoknak. Vörös Károly kezdeményezte és valósította meg egyúttal (mindenekelőtt Budapest és emellett Győr példáján) a helyi elitcsoportok társadalomtörténeti rekonstrukcióját. A kiegyezés és az első világháború közötti fél évszázad viszonylatában elvégzett mélyfúrásaihoz Vörös a legnagyobb adófizetők, korabeli és népszerű nevükön, a virilisek (virilisták) rendszeresen összeállított jegyzékeit vette alapul, amit sok más történeti adattal és dokumentummal párosított. Vörös mintaszerű elemzései valóságos történetírói divatot indítottak útjára a hetvenes években az akkor kezdő történészek körében. Ennek nyomán idővel közel egy tucat hazai törvényhatósági és megyei (rendezett tanácsú) jogú vidéki város virilisként azonosított vezető csoportjának a társadalomtörténetét rögzítette a történetírás. Ezek sorában említhetjük Hódmezővásárhelyt, a hajdú városokat, Debrecent, Miskolcot, Pécs városát, Győrt, Nagykőröst, Szombathelyt, Szegedet és Nyíregyházát, hogy csak a legjelentősebb feldolgozásokat említsem. Újabban számos erdélyi és partiumi magyar város kapcsán is végeztek virilis vizsgálatokat. Közös jellemzőjük, hogy a kutatói figyelem a vagyoni (és jövedelmi) elit körére irányul, és főként a helyi notabilitások vagyon- szerkezete és jövedelmi viszonyai képezik a megismerés tárgyát. Ritkán terjed túl ezen a vizgálódás, mint történt egyébként Nyíregyháza esetében, ahol Takács Tibor a választott városi képviselőket is belefoglalta az elit fogalmába. Ami azzal járt, hogy a döntéshozás folyamatát is felölelő elitpozíciók teljes spektrumát feltárta a tudós szerző. Rigó Róbert monográfiája a történeti diskurzusnak ebbe a folyamába illeszkedik. Egyúttal újabb lépés előre egy bizonyos irányba, mivel Rigó nem elégszik meg a pőre társadalomtörténeti érveléssel (és bizonyítással), hanem egyfajta „eseménytörténetet" is elbeszél könyvében. Ez persze nem éppen az, amivel a helyi várospolitikatörténet-írás szokott pepecselni, hanem olyasvalami, ami a várost közelről és súlyosan érintő társadalmi átrétegződés, többszöri radikális átrendeződés eseményeinek adja a krónikáját. Ehhez a kutatói célkitűzéshez, a gyors és mélyreható változások, inkább dezintegráció regisztrálásához szokatlan, de a téma megragadása szempontjából teljesen indokolt időkeretet választ, úgymint a harmincas évek végétől a negyvenes évek végéig tartó évtizedet. Ez így semmiképpen sem számít szokványos periodizációnak, hiszen 1944/1945 cezurális jelentősége szinte megkérdőjelezhetetlen volt eleddig. Ugyanakkor az újabb nemzetközi történeti irodalomban is felbukkant már a harmincas évektől a negyvenes évek végéig tartó időegység fogalma. Kitűnő példa rá Timothy Snyder gyorsan nemzetközi bestsellerré lett könyve, a Bloodlands (magyarul: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában, 2012), amely szintén ezt az időszakot tekinti át annak feltett szándékával, hogy bemutassa: miként pusztított el két totalitariánus nagyhatalom Európa keleti felén, a huszadik század közepén, közel 14 millió embert. 106
