Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
mondtam el ezt korábban? Arról, hogy miért is van ez a fehér? És mikor ismét elmondtam, azt mondta: Te, Jancsi, te csibész! Nem mondhattad volna ezt előbb? Mondom neki: egy művészettörténésznek minek magyarázzon egy buta parasztember. Nevetett, nagyon szeretett, nemcsak ő, Sümegi Gyuri is, aki itt volt Kecskeméten. Ok legalább beszéltek róla, meg írtak róla cikkeket. Mondtam nekik, ha vele éltetek volna ti is, át tudtátok volna érezni teljesen. Én vele éltem, én átéreztem az ő dolgait. De aki nem érzi át, az hiába fog megírni bármit. Mikor például az első újságcikket írták rólam, itt volt az illető, beszélgettünk, és akkor megkérdezte, hogy mi az utolsó mondatom. Én azt már itt elmondtam: én csak eszköz vagyok Isten kezében. Mind Isten ajándékai vagyunk, az övé, csak eszközei vagyunk. Megkérdezte tőlem, hogy ezt beleírja a cikkbe, erre mondtam neki, ha nem írja, akkor az újságot is felesleges kiadni. Menyus is, majd én is tartottam az iskolás gyermekeknek szakkört. Karácsonyra csináltuk a betlehemet, meg szalmából a jászlat, a csillagokat. Erre bejött az igazgató, hogy ez így nem mehet. Megkérdeztem, hogy miért nem mehet? Akkor hol van a néphagyomány, a népszokás, vagy mit csináljunk? Vörös csillagot készítsünk, vagy mit akar? A Menyussal el lehetett beszélgetni a múltról, a népszokásokról és a hagyományokról. O is abban élt, ismerte őket és kötődött hozzájuk. Én az egyszerű fából is próbálok készíteni valamit, például ezt a kaszát. Mikor Európa-bajnokság volt Magyarországon, akkor csináltam egy két méter átmérőjű búzakoszorút a megnyitóra. Négy napig csináltuk a feleségemmel, ő nyírta a búzát, én meg fontam. Régebben, ha csináltak búzakoszorút vagy valamit ajándékba, azt az ember, akinek arattak, bevitte a belső szobába, felakasztotta a mestergerendára vagy a tükörre. Ősszel, mikor vetett, levágott egy kalászt, belekeverte a vetőmag közé, és amikor jött a Luca napja, levágta az összes kalászt, kiszámolta a 100 szemet, elvetette, és már abból meg tudta állapítani, hogy milyen lesz a jövő évi termése. És odatette napfordulókor, azaz karácsonykor az asztalra. Annyi ilyen dolgot tanultam Menyustól, meg magam is átéltem.- Tóth Menyhért is gyűjtögette az ilyen régi népi szokásokat?- A múltról sokat beszélgettünk. Egyszer találtunk a fészerben egy tót bocs- kort. Ez ott volt a szülei házánál, hátul a fészerben. (Ezek után Czár János elővette Tóth Menyhérték hozzájuk írott leveleit.) Minden levelüket megtartottam, ez volt az utolsó a hagyatéki tárgyalásról. Látja, hogy itt van: Czár Jánosra és Czár Jánosnéra maradt a föld, mi örököltük a földjüket. Miskén '82-ben temettük el újra Menyust. A síremléken itt volt a kereszt eredetileg, és most itt van újra. Angéla egy évvel sem élte túl Menyust, őt is itt temettük el. Nézze, ezt a képet a felesége festette Menyusról, Gyökerek címmel, mert ő így ragaszkodott Miskéhez. A nagy fej a bölcsességet jelenti, a betegség mutatkozik rajta, de mégis élni akaró ember, hogy felismerjék, a beteg is tud valamit.- Tóth Menyhért stílusában készült a kép, a gyökerek a kezek és a lábak, melyek erősen kapaszkodnak a helyi, miskei földbe... 75
