Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
- Menyus felesége jó akvarellfestő volt. Ő is tudott festeni, voltak itt Hajóson is az alkotótáborban. Angéla Menyustól tanulta a fehér szín szimbolikáját. A korábbi férjével, aki szintén művész volt, volt egy fogadott gyermekük, mert nem volt családjuk. O örökölte a soproni házukat.- Hogyan ismerkedtek meg?- Tokajban az alkotótáborban. Visszatérve a régi hagyományokhoz. Gyakran beszélek itt ezekről a régi dolgokról, és fel szoktam termi a kérdést: tudjátok, hogy miből volt gazdag ez a falu ? Nem tudják, pedig itt korábban kendert termesztettek, fontak, szőttek, a faluban sok szövőszék volt. Az alkotóháznál van még kettő, amit a Menyussal vettünk, meg egy sarokpad is, hogy mi lesz vele, nem tudom. Már egy kicsit úgy hidegen hagy, minek erőlködjön az ember? Most rólam is írnak majd egy könyvet, már hozzá is fogtak egy éve, jövőre majd talán elkészül. Szegény Menyus is sokat szenvedett emiatt a közönyösség miatt. Sok mindent lehetett volna itt csinálni, de ha egy falu elhagyja a kultúráját, akkor halott. Ha azt mondom, hogy halott, csak néznek, hogy mit jelent ez. Például régen volt hálaadó ünnepély minden egyes házban. Ami abban az évben termett, abból mind tettek az asztalra egy szakajtóba, a szerszámokat is meg mindent, és akkor a szalmát az öregapám behozta a házba. Az a legnagyobb baj, hogy az ember olyan sok mindent elfelejt, például azt, amit ő ilyenkor elmondott. Kötéllel a vállán fogta a szalmáskosarat, gyertya volt a kezében. Nádtetős házban laktunk, a szalmát fogta és verset mondott. Majd elterítette a szoba közepére a szalmát, és az első éjszaka ott aludt rajta mindenki. Hát milyen népi szokás volt ez! Vagy az advent, minden este összejártak, lehet, hogy volt két-három ember, aki tudott olvasni, az elkezdte olvasni a Sobri Jóskát vagy a Bibliát, de velük ott ülni és hallgatni ezeket a dolgokat, csodálatos volt. Pedig csak petróleumlámpa volt az asztalon annál, aki olvasott, amott meg csak a falba rakott sparheltből jött ki fény, azok világították be a lakást. És így éltek fényben az emberek. Irodalom: Borzák Tibor: Zöld lábú lovak - Miskeiek emlékeznek Tóth Menyhértre. Forrás 2004. január Tóth Menyhért: levelek, vallomások. Közzétette: Sümegi György. Forrás 2014. január, 72-112. Túrái G. Kamii: A sámánfestő. Tóth Menyhért-emlékek Miskén 1988 februárjában. In: A képíró bölcs, Tóth Menyhért. SZTÉLÉ Kiadó, Debrecen, 1995 Dokumentumfilmek: Fehér izzásban: Tóth Menyhért élete. Rendezte: B. Farkas Tamás, MTV, 1977 Tóth Menyhért-portréfilm. Irta, rendezte és fényképezte: Lugossy István, Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány, 1996 Hangjáték: Fényima (Tóth Menyhért megvilágosodása) (T. M. verseinek és megnyilatkozásainak felhasználásával írta: Gyergyádesz László) 1982. Rendezte: Alföldi Róbert, Magyar Rádió, 2005 76
