Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
- Igen, biztos. Nem azért húzta a harmonikát, hogy a hasa tele legyen, hanem azért, hogy tudjon festéket és vásznat venni. Sokan nem is értik, hogy miért voltak olyan képei, amelyeknek mind a két oldalára festett. Rá volt utalva, még a papírra is.- De ez azt is mutatja, ő nem azért rajzolt vagy festett, hogy azt eladja vagy terméket állítson elő, hanem az szükséglet volt a számára, hogy ki tudja magát fejezni.- így van. Az volt a lényeg, hogy tudjon dolgozni, belül telített volt fénnyel, s ha ezt nem tudta kifejezni, akkor beteg volt. Sok ember nem tudja fölmérni, hogy mit jelentenek ezek.- Ezért művész, született művész.- Menyusnál az volt a legnagyobb baj talán, hogy túl egyedül élte le az életet. Nagyon szép fiú volt eredetileg, aztán beteg lett, a szemével is, és a lábát is amputálni kellett. Nekem megvan a gyermekkori képe is. Menyus nem nagyon szerette a gyerekeket, mivel nem volt gyerek a közelében, kivéve a lányaim. Egyszer elment egy tanár hozzá, két gyermekkel, szakdolgozatot írni. Akkor a Menyus csak állt, nézett egy ideig, a nő meg elkezdett magyarázni. Egyszer csak azt mondja: ne haragudj, gyere el inkább egyedül! Szépen kiutasította őket. Amúgy is, a gyerekek bántották meg legtöbbször a faluban. Volt, hogy kiment a vízpartra festeni, és a lányok vödörrel akarták leönteni a képet, és ő csak könyörgött nekik, hogy ne bántsák, ne csinálják ezt. O egy nincstelen, semmit érő emberként volt elkönyvelve. Nem értették őt, amit csinált. Pedig olyan képeket is festett, amelyeken fel lehetett ismerni, hogy ez a Pista bácsi, ott ül és támaszkodik a görbe botjára. Én ezt több embernek is megmutattam, és próbáltam elmagyarázni. Fel is ismerték, de nem értették a kifejezésmódját. Nehéz sorsa volt Menyusnak, de azt hiszem, gazdagon hagyta el a földi életet. Nagy gazdagsággal, mert miután már megvették a dolgait, végül több millió forintot hagyott a megyére. De hagyott egy ösztöndíjat is maga után, de most már az is eltűnt, nincs tovább. Korábban minden évben lehetett pályázni a Tóth Menyhért Alapítványtól ösztöndíjra.- Itt a faluban a Tóth Menyhért által szétosztogatott képekből maradt még, vagy már felvásárolták azokat?- A faluban esetleg 3-4 kép van már csak, semmi több. Például a fiatalabb lányomék mikor vállalkozók voltak, megbüntette őket az adóhatóság 1 200 000 forintra. Idejött a lányom, és elmondta, hogy tönkremennek és nem lesz hol aludjanak. Erre én leakasztottam a falról a Zöld lábú lovak című festményt, és eladtam másfél millió forintért, hogy segíteni tudjak. Nemrég a faluban valakitől elloptak három Tóth Menyhért-képet. Előtte érdeklődtek, felmérték a terepet. Azok vihették el, akik ott dolgoztak, A paprikafűző című kép maga megér vagy hárommillió forintot, és három ilyen képet loptak el. De olyan helyiségben tartották a képeket, amelyben egy szöggel is ki lehetett nyitni az ajtót. Sokan írtak már Tóth Menyhértről, most utoljára Pap Gábor is. Mikor Supka Magdolnával beszélgettem, egyszer megállított, hogy: mit is mondtam ? Miért nem 74
