Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről

tanultam tőle, mert sok mindent látott az életében, ami még most is elkísér, nem csak akkor, amikor közel voltunk egymáshoz. Mikor már az utolsó éveiben elég nehezen tudott mozogni, akkor az úttörők hordták neki az ebédet. Addig én mentem, motoron kivittem neki az ebédet, azután hazajöttem, és akkor gyorsan bekaptam pár falatot. Ősszel volt a legrosszabb, mert kinn a határban a paprikaszedő gépeknél és hasonlóknál voltam karbantartó, és alig volt időm. Akkor egy tanárnő látta, hogy mi van, és azt mondta, majd az úttörők hordják ki Menyusnak az ebédet. Volt olyan gyerek, aki csak úgy ledobta az előtérbe az edényt, és már szaladt is kifele.

Az is előfordult, hogy becsapták Menyust. Mórahalmon volt kiállítása, és akkor Szeged környékéről megkeresték azzal, hogy a Délmagyarországtöl, a szerkesztőségből jöttek, és szeretnének pár darab képet venni a tanácstermükbe. Menyus így olcsóbban adta nekik a képeket. Mikor mérges volt, akkor Menyusnak felállt a haja. Mentem hozzájuk, de nem mertem szólni. Angélát kérdeztem, hogy mi a baj. Elmondta, hogy becsapták őket. Szóval élmény volt ezzel az emberrel találkozni, és vele élni egy csodálatos dolog volt.- És akkor '56-tól gyakorlatilag a haláláig, 1980-ig tartott a barátságuk?- Egészen a haláláig. A Farkasréti temetőben nem a művészek közé temették Menyust. Az 5. parcella 6. sírsor 6. sírja volt az övé. Először nem sikerült hazahozni Miskére, de aztán már igen. Már ott megegyeztünk erről. Könyörgött Angéla6, hogy vigyek a szülők sírjáról földet, és azt szórjam Menyus sírjára. Abban a pillanatban, ahogy megvolt a temetés, mi hárman mindjárt összedugtuk a fejünket, és akkor azt mondtuk, hogy hazavisszük Miskére, amint lehet. Mivel a megye örökölte a képeit, ők álltak mindent. Minden úgy sikerült, hogy anyagilag semmihez nem kellett hozzájárulni, még amit mi örököltünk, annak a költségeit is a megye fizette ki.

Amit írtam utoljára: „Itt nyugszol apád, anyád közelében, a miskei temetőben." Menyust itt Miskén egy „puszta" helyre temettük, de azért is harcolni kellett, mert a temető más részébe akarták tenni. Akkor nagyon összevesztem a párttitkárral és a tanácselnökünkkel is. Itt nyugszik az anyja meg az apja, és oda nem lehetett rátemetni, akkor legalább ide, közelebb hozzájuk temessük, amennyire lehet. De ilyen-olyan kifogások voltak, hogy miért nem lehet odatemetni. 27 évig gondoztam Menyus sírját. Először egy csupasz részen volt a sír, aztán szépen lassan rendbe szedtük. Nem volt szegély, mondtam Alföldi Berci volt képviselőnek: Bercikém, nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne legyen rendben ez a sír! Hoztak is anyagot, kőből van egy része, meg a felirat is, de a keresztet ki kellett venni belőle. Eredetileg benne volt a kereszt is. Mikor aztán Menyust lehozták, a párttitkár azt mondta, hogy az nem lehet ott. Hát akkor kivettük. Ők küldtek egy embert, hogy vésse ki a keresztet. De most már újra benne van a kereszt a síremlékben, egy barátommal tettük bele.

6 Lándori Angélát (1908-1981), aki Mende Gusztáv festőművész özvegye volt, 1970. június 30-án vette el Tóth Menyhért feleségül. Angéla maga is festőművész volt.

69