Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Gyarmati György: "Közénk valók, hozzánk tartoznak": Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán
Gyarmati György „Közénk valók, hozzánk tartoznak" Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán A közép- és délkelet-európai államszocializmusok negyedszázaddal ezelőtti végjátéka szorosan összekapcsolódott a kontinenst évtizedeken át kettészelő vasfüggöny lebontásával. Magyarország esetében az 1989. augusztus-szeptemberi határnyitás főként az itt nyaraló keletnémetek (ossi) Nyugat-Németországba transzferálása, „kiengedése" okán lett nemzetközileg jegyzett történet. A mintegy ötvenezer főnyi ossi szabadságba menekülése - via Ungarn - a német újraegyesítést is ösztönözte. Ezt - a páneurópai piknik évfordulós rendezvényeivel megtámogatva - mindmáig őrzi a kollektív emlékezet. Nem alaptalanul: minden esetben egyéni döntésen alapuló migrációs elszántság halmozódott diktatúrát tagadó társadalmi megmozdulássá, ami azután érvénytelenítette a hidegháborús kontinentális status quót is. A szélsőségesen kegyetlennek, „újbarbárság korának" is elkeresztelt 20. század1 végkifutását enyhítheti egy csipetnyit, ha respektáljuk, hogy a második világháborúban győztes nagyhatalmak hidegháborús rémbéke-konstrukcióját a legyőzött-büntetett németek „vakációs egységtörekvése" - újabb világégés nélkül! - formálta kooperatív kontinentális status quóvá. A röghöz kötött alattvalói státus megelégelése? A szabad költözködés jogát perlő - „civilnek" is mondott - polgári öntudatra ébredés? A „nincs vesztenivalónk" elkeseredettségből táplálkozó társadalmi eltökéltség kritikus tömege kerekedett felül államok és szuperhatalmak - intézményesült erőszakszervezetek - politikai akaratérvényesítésén? Ritka pillanat az európai civilizáció históriájában, mert - szekularizált változatban - felülírta a cuius regio, eius religio dogmájának a felzárkózni próbáló, megkésett modernitásban is tovább éltetett hagyományát. A keletnémetek korabeli vesszőfutásának kimenetele azért volt több, mint regionális népmeséi happy end, mert geopolitikai horderejű volt - azzá lett. Holott korántsem volt egyedüli a korabeli migrációs „határesetek" között: különösen magyar vonatkozásbem nem. A németeket nyugatra zsilipelő magyar-osztrák határnyitás heteiben, ugyancsak 1989 késő nyarán közeledett tetőzéséhez egy - már korábban duzzadni kezdő - másik migrációs hullám Magyarország keleti gyepűje mentén, a román-magyar államhatár térségében. A Romániából menekülők „lábbal szavazása" ugyancsak tömeges és nem kevésbé kockázatos határnyitogatás volt - ráadásul több etnikum vagy éppen „nemzet" sorsfordítása reményében. Mindkét jelenség besorolható ugyan a tömeges, politikai indíttatású migráció fogalomkörébe, ám a kettő közötti megkülönböztető jegyek számbavétele nélkül aligha érthető meg, hogy miért lett az egyik - az utókor történelmi emlékezetében is megmaradó - „világszenzáció", s miért hullott ki a másik még a kortársi, kommunikatív 1 Martin Roberts: Európa története, 1900-1973. Az újbarbárság kora? Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992; Eric Hobsbawm: A szélsőségek kora. A rövid 20. század története. Pannonica Kiadó, h. n. 1998; Robert Conquest: Kegyetlen évszázad. XX. Század Intézet, Budapest, 2003. 97
