Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

jól beszélek, akármilyen jól írok, olvasok héberül, magyarul mindig jobban fogok írni és olvasni. Hetven éve élek Izraelben, folyékonyan beszélek héberül, írok, olvasok hiba nélkül, de sokkal szívesebben olvasok magyarul. Úgyhogy most már, az utolsó években, igyekszem kizárólag magyarul olvasni. Egyrészt, mert könnyebben hatol belém, másrészt, mert sokkal kevesebb időt kell az olvasásra szánni. Tulajdonképpen magyarul én szavakat olvasok, míg héberül betűket. Nagyon érdekes, hogyha a lányommal Európába megyünk, mindig veszekszem vele, hogy „nem látod az útjelző táblát, hogy erre kell fordulni Torinóba, hogy erre kell fordulni Bergamóba". S ő egész egyszerűen mondja, hogy persze, én latin betűket sokkal gyorsabban olvasok, mint ő, aki számára a héber betűk a természetes betűk. Az identitásprobléma annyiban megoldódott, hogy tényleg izraeli voltam, izraelinek tartom magam elsősorban ma is, de olyan erős a kötöttségem a magyar kultúra, a magyar nyelv iránt, hogy ezt a kapcsolatot nem kívánom megszakítani. Olyannyira, hogy én idő előtt vonultam nyugdíjba, hogy még többet tudjak olvasni, írni, zenét hallgatni. Még arra is gondoltam, hogy a feleségem halála után áttelepülök Magyarországra, de a jobboldali fordulat után rájöttem, hogy Magyarországon tovább él az antiszemitizmus, amit a Kádárrendszerben nagyon sikeresen a szőnyeg alá sepertek. Ha itt vagyok Magyarországon évi öt-hat hónapot, tökéletesen magyarnak érzem magam, az érdeklődési köröm elsősorban a magyar politikát illeti. Ha Izraelben vagyok, ennél sokkal intenzívebben vagyok izraeli, bár míg Magyarországon én nem érzem magam Izrael követének, Izraelben viszont Magyarország követének tartom magam. Mert Izraelben a magyarellenes hangulatok rendkívül erősek. Nagyon kevesen vannak, akik objektiven tudnak viszonyulni a magyar néphez, a magyar politikai formációhoz.

96