Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

nyára világos, itt maradtak Magyarországon, és mindenesetre szebb karriert futottak be, mint azok, akik kivándoroltak Izraelbe. Egy évig tanultam, és miután 1948. május 15-én kikiáltották a zsidó államot, mérhetetlenül boldogok voltunk ebben a cionista otthonban. Éjfél körül kinyitottuk a rádiót. Miután én voltam az egyedüli, aki folyékonyan értett idegen nyelvet, meghallgattam a német nyelvű hireket, és állandóan fordítottam, hogy hányán szavaztak Izrael kikiáltása mellett, hányán ellene. És amikor kiderült, hogy 33-an szavaztak mellette, 13-an ellene, táncra perdültünk... Én egy vagy két nappal később elmentem a zsidó hitközségre, és mondtam, hogy miután Izrael zsidó állam lett, és hát nyilván az arabok azonnal megtámadták Izraelt, én önként jelentkezem az izraeli hadseregbe. Négy héten belül a szigorlataimat éppen csak, hogy le tudtam tenni az egyetemen. Egy katonai jellegű kiképzőtáborba mentem, és 1948. június 29-én vonatra szálltam a Déli pályaudvaron Jugoszlávia és Palesztina felé. Épp akkor kiabálták a rikkancsok, hogy Titót a Komintern eltávolította a kommunista pártok köréből. És mikor Jugoszlávián átmentünk, lehetett látni a Tito-barát tüntetéseket Varasdon, Zágrábban, Károlyvárosban és más helyeken. Tíz napig egy vitorlás hajón mentünk Izraelbe, és a függetlenségi háború kellős közepén, 1948. július 9-ről 10-re virradó éjszaka megérkeztünk a haifai kikötőbe, ahol én... elérzékenyültem, és hülye módon megcsókoltam a kikötő aszfaltját. Láttam, hogyha az emberek hazatérnek, megcsókolják a földet. Hát, én is megcsókoltam az aszfaltot.

Izraelben először elvittek a katonasághoz, de az első tíz napban szabadságot kaptam. Egy barátnőmmel, Borával elmentünk a közeli városba, Haderára, akkor talán háromezer lakosa volt. Ott találkoztam a Back Slomóval, akit jól ismertünk a cionista mozgalomból, és ő csodálkozott, hogy mi időközben kiértünk Palesztinába. O Haderán egy kibucban volt, és mondta, hogy csatlakozzunk mi is a kibuchoz, ők majd elintézik, hogy a katonaság keretén belül kibucban élhessünk, és hogy mi is csatlakozhassunk ehhez a kibuchoz, amely ennek a Hanoar Hacioni ifjúsági mozgalomnak az egyik kibuca volt a Negevben. Három hetet voltam Haderán, összebarátkoztam Steier Tibivel, aki egészen a haláláig nagyon-nagyon jó barátom volt, és a feleségem az összes barátaim közül talán őt szerette a legjobban. Aztán egy szép nap leküldték az egyiptomiak által körülzárt Negev-sivatagba. Éjszaka 15 kilométert kellett gyalogolni az egyiptomi vonalakon keresztül, hogy megint a Negev zsidó területre érjünk, és ott töltöttem - kvázi, mint helyőrségi - az izraeli függetlenségi háború további hónapjait.

Abszolút nem tudtam ivritül. A betűknek talán a nagy részét már ismertem, de nem az összesét. Beszélni abszolút nem tudtam, de viszonylag gyorsan megtanultam már a kibucban, és miután Tel Avivban egy ismerősömnél voltam ágyrajáró, rendkívül gyorsan elsajátítottam. Két év után már folyékonyan beszéltem ivritül, és lényegileg hiba nélkül írtam is. De olvasni továbbra is magyarul olvastam. Két év után olvastam az első héber könyvet. Emlékszem, hogy ez a Dollfuss elleni bécsi munkásfelkelésről szólt, és nagyon jól megértettem. És akkor áthelyeztek a katonaságon belül egy katonai kórházba. Izrael déli részén, Askelon közelében töltöttem több mint két évet laboratóriumban dolgozva. Ott elhatároztam, hogy én pontot teszek az identitásválságom végére, és kizárólag héber könyveket fogok venni, meg akarom szakítani a kapcsolatot a magyar nyelvvel és kultúrával. Könnyű volt elhatározni, de nehezebb volt véghezvinni, mert hát magyarul legalább ötször, de talán tízszer gyorsabban olvastam, mint héberül. Annak ellenére, hogy tényleg jól tudtam héberül, folyékonyan beszéltem, értettem, a szövegben állandóan találtam ismeretlen szavakat, amiket én szótár segítségével fordítottam le magamnak. Úgy, hogy én héber könyveket olvastam, de hogyha szabadságon voltam, mondjuk a pészahi húsvéti szabadságon, akkor gyorsan beiratkoztam egy Tel Aviv-i könyvtárba, és magyar könyveket olvastam. Elég sokáig tartott ez az állapot, hogy csak héber könyveket veszek, magyar könyveket nem, legalább öt évig, de aztán rájöttem, hogy ez hülyeség. Akármilyen

95