Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

valló Hasomér Hacáirig.28 De miután nem volt hol tartózkodni nappal, én az érettségire készülve mindig a Zugligetbe mentem, kiterítettem egy pokrócot, és ott készültem föl az érettségire. És a távolból mindig hallottam a cionista fiataloknak az éneklését héberül, magyarul. Sőt, egy-két jiddis dalt is énekeltek, és borzasztóan szerettem volna csatlakozni hozzájuk. De valahogy ez nem ment, mert hát nem ismertem senkit, aki engemet összehozna velük, mert az osztályom, a barátaim, az ismerőseim mind keresztények voltak. '46 tavaszán megoldódott ez a probléma, mert fölfigyeltem arra, hogy egy nálam kettővel vagy három osztállyal lejjebb - én akkor nyolcadik osztályos gimnazista voltam - volt egy Berger Béla nevű fiú, aki aktíva volt egy cionista ifjúsági mozgalomban, és megkértem őt, vigyen el a mozgalomba. És ő el is vitt, ez a Makkábi Hacáir jobboldali szociáldemokrata mozgalom volt. Meg kell jegyezni, hogy a Bétár kivételével az összes cionista mozgalom kibucra nevelt. A kibuci mozgalom földművest akart belőlünk nevelni, hogy Palesztinának minél nagyobb területét zsidók munkálják meg.

Most visszatérek a csatlakozásomra a cionista mozgalomba. Ez '46 áprilisában történt. Rettenetesen zavarban voltam, amúgy is '45 után teljesen kihullott alólam a talaj, elvesztettem a családomat, a lakásomat, az olvasmányaimat, teljesen egyedül éltem, tökéletes létbizonytalanságban. Nem tudtam hogy viselkedni. Ugyancsak zavarban voltam, amikor velem egyidős cionista fiúkat megismertem ott, a mozgalomban. Egy lány, akit Trixinek hívtak, megkérdezte, hogy mi a nevem, és én megint elpirultam, és mondtam, hogy Hirschmann Györgynek hívnak. Mondta, hogy „nem úgy, nincs neked más keresztneved?" Elpirultam, és mondtam, hogy azonkívül Lipót vagyok. „De nem, zsidó vagy héber neved nincs?" Hát mondom, amennyire tudom, nekem héber nevem nincs, vagy amennyiben van, nem tudok róla. És ez a lány proponálta azt, hogy „legyél Niszán". Elfogadtam a javaslatát abban a reményben, hogy talán hajlandó lesz velem eljönni moziba, megengedi, hogy átöleljem, jó esetben még abba is beleegyezik, hogy megcsókoljam. Kiderült egyébként, hogy foglalt volt, de rendkívül szép és értelmes lány volt ez a Trixi, és ami nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen ő volt a „keresztanyám", mert én azóta majdnem mindig, mindenhol és mindenkor Niszán voltam. Gyurinak nagyon kevesen hívtak. A barátaim az elemiben és a gimnáziumban Bubinak hívtak, a tanárjaim Hirschmannak, egyedül a budapesti egyetemen, ahova '47-ben beiratkoztam, az évfolyamtársaim hívtak Gyurinak. Úgy, hogy én a Bubira és a Niszánra sokkal érzékenyebb voltam és vagyok, mint a Gyurira.

Minden héten bejártam a cionista mozgalomba, ahol részben kirándultunk, részben előadásokat hallgattunk a mozgalomról, a kibucokról. Ez körülbelül másfél hónapig tartott, mert '46. május második felében, a kunmadarasi pogrom után, a sógorom szüleinél, akiknél mondjuk úgy, ágyrajáró voltam, egész egyszerűen kidobtak. Nem volt hova menni, és akkor elmentem a Makkáni Hacáir mozgalomba, mert tudtam, hogy a Hermina úton van nekik egy otthonuk, oda bármikor beköltözhetek. Nagyon kínos volt, hiszen ez közvetlenül az érettségi előtt volt, amit Izraeltől, a cionista mozgalomtól, a kibuctól függetlenül én mindenáron jó eredménnyel el akartam végezni. Letettem először az írásbeli, aztán a szóbeli érettségit, és amikor nagy büszkén elhoztam erről az érettségi bizonyítványomat, még első nap ellopták tőlem. Borzasztóan a lelkemre vettem, és még aznap elmentem egy másik cionista mozgalomba, a Hanoar Hacioniba. Ez polgári jellegű, progresszív radikális, de nem szocialista ifjúsági mozgalom volt, amely lényegileg megfelelt az én akkori világnézetemnek. Ott ismertem egy Raffael Róbert nevű fiút, aki a Mátyás-gimnáziumba járt egy évvel felettem, őt kerestem, rögtön felismert és befogadott engem. Csak mondta,

28 A Makkábi Hacáir baloldali cionista ifjúsági szervezet Magyarországon a harmincas évek második felében erősödött meg. A legerősebb a szélsőbaloldali Hasomér Hacair volt. Ezt röviden Somémak nevezték.

93