Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

angol külügyminiszter, aki 1917-ben Cháim Weizmannak15, a cionista szövetség vezetőjének írásbeli biztosítékot adott, hogy amennyiben Anglia megnyeri a háborút, akkor Palesztinában „nemzeti otthont" biztosít a zsidóknak.16-Mikor támadt először személyesen is félelemérzeted?- Félelemérzetem volt természetesen, hát hogyne lett volna! Hát egyrészt a raccsolásom miatt, állandóan attól féltem, hogy az elárul engem. Próbáltam úgy megszövegezni a mondanivalómat, hogy kevés legyen benne az „r". És amikor próbáltam úgy kiejteni az „r"- et, mint ahogy a barátaim kiejtették, mondták is nekem, hogy „neked ez úgy se fog menni, neked ez a véredben van". Itt most megjegyzem azt, hogy - '42-'43 telén talán - elmentem Szabó Dezsőnek egy ilyen találkozójára, ahol én rögtön mondtam, hogy én zsidó vagyok. Egyébként túl magas volt, amit mondott, de ami számomra a legmeglepőbb volt, az a hihetetlen gyűlölet, ahogyan ő a Horthy-rendszerről beszélt. Egyébként a nyilasokról és a németekről is. Tudta, hogy én zsidó gyerek vagyok, és mondta nekem, hogy „neked tulajdonképpen Magyarországon ugyanazok a jogaid vannak, mint nekem, csak éppen, hogy te magyar soha nem leszel". És amikor kérdeztem, hogy „Dezső bácsi, miért nem lehetek?", mondta, „azért, mert neked más a véred. Neked ez a véredben van".- Fokozatosan erősödött a félelem.- Fokozatosan, hogyne! Különösen a fürdőkben. A barátaim valahogy körülállták, ők tudták, hogy... nekem a fürdőben bajom van, és egyszer észre is vették, és meg is rugdostak a Csasziban, a Császárfürdőben. Igyekeztem úgy öltözködni, vetkőzni, hogy a fürdőszekrény nyitva legyen, és amögé bújjak, és aztán észrevettem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így öltözködik, vetkőzik. Kivétel nélkül mindenki, aki kinyitotta a szekrénynek az ajtaját és mellette vetkőzött, mind zsidó volt. Ennek a zsidóságnak két-három külső jele is volt, de én a félelmemben azt hittem, hogy mindaz, ami bennem más, tulajdonképpen a testi zsidóságomnak az eleme. Nagy, kajla füleim voltak, mondták is nekem, hogy „Bubi, neked zsidó füleid vannak", a járásommal kapcsolatban is... valahogy olyan gyorsan szedtem a lábaimat, erről is azt gondoltam. Megint kötelező volt a hitoktatás a gimnáziumban, három gimnáziumból gyűjtötték a zsidó gyerekeket a budai vároldalba. Hihetetlenül utáltam a hittanórákat. És egyáltalán, a zsidó vallás iránt én... kifejezetten ellenérzést éreztem. Ez az ellenszenvem végig megmaradt. De kötelező volt a keresztény gyerekeknek templomba járni, a református és katolikus gyerekek vasárnap délelőtt az iskolában találkoztak. Az egy evangélikusnak és nekem, a zsidónak külön kellett járni. Én igyekeztem annyit bliccelni, amennyit csak lehetett, és azt hiszem, ennek következtében egész Budán én voltam az egyedüli zsidó gyerek, aki hittanból nem jelest, hanem csak jót kapott. Amikor az Öntőház utcai zsinagóga '43-ban leégett, emlékszem, kánkánt jártam otthon, és mondtam, hogy én többet zsidó templomba menni nem fogok. Az igazság az, hogy nem is mentem azóta sem.

15 Cháim Ázriel Weizmann cionista vezető és izraeli politikus, a Cionista Világszövetség elnöke, majd 1949. február 17. és 1952. november 9. között a független Izrael első államelnöke.

16 Lord Arthur James Balfour (1848-1930) az Egyesült Királyság miniszterelnöke, később külügyminisztere volt. Külügyminiszterként 1917. október 31-én közvetítette Lord Rothchildnak a következő, a kabinet által is jóváhagyott szimpátianyilatkozatot a zsidó cionisták törekvéseivel: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát."

83