Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
- Túrái Kamii5 könyvében olvastam, hogy itt Miskén Tóth Menyhértet nem csoda, hogy nem értették meg az emberek. Az ő művészetének a megértéséhez kell egy másfajta szemlélet, mint a hagyományos festészethez, és itt az egyszerűbb emberek közül sokan nem értették azt, hogy ő mit csinál, és ezért lenézték.- Csodálatos tehetsége volt. Picasso hogy élt? Vagy a többi nagy festőről, művészről is lehetne beszélni. Menyus kiment a kertbe, leszakította a paradicsomot, és úgy, ahogy volt, egyből megette. Nem foglalkozott azzal, hogy meg kell-e mosni. A természet adta, a természetbe nem zavarhat be semmi. Ma az a baj, hogy - én magamon is érzem - másodosztályú, vagy lehet, hogy harmadosztályú emberként látják bennünk azt, amit Isten ajándékaként kapott Menyus is meg én is. Isten ajándékaként. Egyet ne felejtsünk el, hogy emberek vagyunk. A szeretet, az hiányzik az emberekből. Menyusban volt szeretet. Például egyszer elmentünk egy helyre, ahol két hatalmas kutya volt. Úgy jöttek ránk, mint az oroszlánok. Menyus lehajolt, megsimogatta a kutyákat, azok egyből megszelídültek. Máskor elmentünk egy másik helyre, ott volt egy zongora. Bementünk, de nem arról beszélt, hogy miért jöttünk, hanem megkérdezte: szabad? Azt válaszolták rá, hogy szabad, mert ismerték. Akkor elkezdett zongorázni, és vagy két óra hosszán át verte a zongorát, én meg csak ott ültem és vártam, hogy majd csak abbahagyja. Szóval ő ilyen ember volt. Nem akart ő több lenni vagy nagyobb, mint a kisemberek.- Ő ebben a szellemben élte le az egész életét?- így. Utoljára, mikor fönt voltunk Pesten, mikor már a kórházban feküdt. Előtte voltam fent nála, és mondtam a nejemnek, hogy ha akarod még látni, akkor gyere el velem. A kórházban átfogta a nyakunkat, és azt mondta, hogy vigyetek haza. Ott szeretnék meghalni, ahol anyám meg apám van. Bementem, beszéltem a főorvossal, de azt mondta, hogy még Pestig se érnénk el vele, és meghalna, mert a mája tönkrement, és a rázkódást nem bírná. Nagyon csodálatos, mert ahogy számoltam, január 2-án született, és 9-én halt meg, tehát a keresztelése és a halála egy napra esett, mert a születése után nyolc napra keresztelték meg. Sokan nem tudják felfogni, hogy mit jelentenek ezek. Amit Menyus adott nekem lelkileg, az sokkal több, mint ez a falu gazdagsága.- És hogyan alakult a kezdeti baráti kapcsolatuk? Azt mondta, hogy hazakísérte a Vajasról, majd otthon is beszélgettek...- Utána, ha valami problémája volt, eljött hozzám. Aztán már vagy üzent valakitől, hogy van valami problémája, és akkor még én is szabadabb voltam. Nekünk is volt egy kevés földünk, és azután a gazdaságban többször együtt dolgoztunk. Előfordult, hogy mikor valaki megtolózta Menyus paprikáját, cserébe adott neki egy képet, mire annak a felesége azt mondta, hogy vidd vissza ezeket az utálatos képeket, mert itt nincs helyük. Vagy valaki adott Menyusnak valami ajándékot, ő meg adott neki egy grafikát, amit föltettek a stelázsira és rárakták a befőtteket. Menyus halála után találkoztam ezzel a fiatalemberrel, és azt mondja: Jancsi, tudod, hogy mekkora ökör voltam? Mondom neki, hogy: azt te tudod. Akkoriban már 5 Túrái G. Kamii: A sámánfestő. Tóth Menyhért-emlékek Miskén 1988 februárjában. 67
