Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
„Amint azt előre láttam, minden kérdező csak a sváb visszatelepítés iránt érdeklődött. Érvekkel jöttek, hivatkoztak a nyugatnémet sajtónak az osztrák sajtóból és a budapesti rádióból átvett híreire, melyekben a visszatelepítésre vonatkozó rendelet egyes szakaszait idézték. Érdeklődtek az anyagi jóvátétel, foglalkozásba visszahelyezés, állampolgári jogok felől. Vitába velük nem szálltam, de elkerülhetetlen volt néhány konkrétan feltett kérdésre való válaszolás. (Pl. 4 ha föld visszaadása.) Öt alkalommal is kijelentettem, hogy ez a konferencia a nyugatos magyarokra vonatkozik és a sváb kérdésre vonatkozólag később fogok a sajtóban visszatérni. Végül is nagy erőfeszítéssel sikerült a nyugatos magyarok kérdésére terelni a figyelmet. Ezután simán ment a konferencia vezetés, amelynek hangja egész idő alatt higgadt és nyugodt volt. Nehézséget nem csak a nyugati sajtó képviselői okoztak, hanem a keleti demokratikus sajtó egyes újságírói is"55 - írta a misszió vezetője beszámolójában. Részletesen taglalta azt is, hogy a német Külügyminisztérium nem teljesítette az Ackermannal megbeszélteket: nem közöltették le az általa néhány nappal korábban átadott közleményt a sajtóban, nem küldték meg a meghívandó újságírók listáját, az információs hivatal a misszió megkereséseire nem reagált. A fenti gesztusok nyilvánvaló válaszreakciók voltak arra, hogy a magyar kormány továbbra sem kommunikált egyértelműen a német nemzetiségűekre vonatkozó amnesztiarendelet kapcsán. Az egyértelmű kommunikáció hiányát nehezményezte Hajdú József misz- szióvezető is. A rendelet megjelenését követően - amely az elveket sem rögzítette egyértelműen, a végrehajtás valamennyi kérdését pedig teljességgel nyitva hagyta - ezerszám kapta a tájékoztatást kérő leveleket. Beszámolójához csatolta a Möckmühlben lakó Hoffmann Gabriella levelét, úgy is, mint a megválaszolásra váró legfontosabb kérdések fölsorolását. „Miután az itteni Napilapok azt a hírt közölték ápr. 3-án, hogy a kitelepítettek visszatérhetnek Magyarországra, kérem, hogy ha tényleg igaz a hír, akkor méltóztassék velem közölni, hogy milyen feltételek mellett térhetünk haza. Hogy a saját költségünkön, vagy transporttal úgy ahogy jöttünk? Hogy a bútort amit itt szereztünk és egyéb holminkat is magunkal 55 MNL OL XIX-J-l-j-NDK 30/d. tétel 00718/1950. Hajdú József levele Kállai Gyula miniszternek az amnesztiarendelettel kapcsolatos tájékoztató munkáról, 1950. május 4. A sajtótájékoztatóról hasonló tartalmú összefoglalót készítettek a német Külügyminisztérium munkatársai is. Figyelemre méltó azonban, hogy a Hajdú által fölolvasott tájékoztatót a német külügy által jóváhagyott szövegnek minősítették. - PA MfAA A-15 614 Berichte, Vermerke, Briefe, 1951. [Jelentések, feljegyzések, levelek] 146. Nem tárgya jelen tanulmánynak az országot illegálisan elhagyó magyar állampolgárokra vonatkozó amnesztiarendelet végrehajtásának ismertetése. Közös vonása azonban a német nemzetiségűekre vonatkozóval, hogy a kihirdetése előtt számtalan kérdést nem tisztáztak. Például a személyes jelentkezés Németország nyugati zónájában diplomáciai kapcsolat nélkül nem volt lehetséges, a jelentkezetteket hazaszállításukig átmeneti táborokban helyezték el, de anyagi támogatás nélkül ott sokáig nem maradhattak. Kérdés volt az érintett személyek és az általuk időközben megszerzett ingóságok hazaszállításának módja, illetve az is, hogy a szállítás költségeit kinek kell vállalnia. De a rendelet nem adott támpontot arra vonatkozóan sem, hogy a külföldön megházasodottak férje vagy felesége milyen feltételekkel települhet Magyarországra. A Németországban jelentkezett 500-600 ember hazatérésére vonatkozóan bővebben lásd MNL OL XIX-J-l-j-NDK 30/d. tétel 020838/1950., PA MfAA A-15 614 Berichte, Vermerke, Briefe, 1951. [Jelentések, feljegyzések, levelek] 146-148., valamint BA DO 1 15 802. 58
