Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)

Németországba engedték ki, míg gyerekeik a nagyszülőkkel Magyarországon maradtak, akik éppen a távollévő családtagokra való hivatkozással kerülték el a kitelepítést. De ennek az ellentétje is nagy számban fordult elő: az SS-katonaként hadifogságba esett férfiak, a malenkij robotra elhurcolt nők egy részét a Szovjetunió csak 1949-1950-ben adta át a magyar kormánynak. Időközben azonban a családjaikat már kitelepítették, így Magyarországon ideiglenesen sem volt hová hazatérniük. A családegyesítéseket hátráltatta, hogy a magyar kommunista vezetés továbbra is bűnösnek tartotta ezeket a személyeket, ezért hazatérésük után még többévi internálással sújtotta őket, de akadályozta azt a megosztott Németország helyzete, valamint az országok közötti diplomáciai kapcsolatok hiánya is.

A Szovjetunióból 1949 őszén több ezer német származású hadifogoly tért vissza Magyarországra, akik egy részének hozzátartozóit, közvetlen családját időközben már kitelepítették. Közöttük is voltak azonban olyanok, akiknek, bár saját családját - például feleségét, gyerekét - kitelepítették, de szülei, testvérei vagy más rokonai maradtak még Magyarországon. Ok jellemzően először ezekhez a családrészekhez tértek haza, s az elkövetkező hónapokban tájékozódtak szeretteik hollétéről, helyzetéről, a családegyesítés lehetőségéről. Azoknak, akiknek már egyáltalán nem élt hozzátartozója vagy ismerőse Magyarországon, a Népjóléti Minisztérium Debrecenben átmeneti otthont állított fel, ahol biztosították ideiglenes ellátásukat. A magyar kormány ezeket a személyeket, mintegy ötszáz főt, mielőbb át akarta adni Németországnak.23 Hajdú József24, a berlini magyar misszió vezetője 1950. január 23-án adta át Georg Dertinger25 külügyminiszternek azon személyek listáját, akik az NDK-ban élő családtagjaikhoz akartak kivándorolni. A magyar fél az érintett személyek mielőbbi átvételét kérte. Bár Dertinger a kérés teljesítésére ígéretet tett, egyedi eseteket sorolva annak a véleményének adott hangot, hogy a családegyesítéseknél nem lehet kizárólagosan egyetlen általános szabály alapján eljárni. Véleménye szerint, éppen az egyes esetek különbözősége miatt, tekintettel kell lenni az érintettek kívánságaira is. Nemcsak elfogadhatónak tartotta, de szorgalmazta is azt, hogy a családegyesíté23 MNL OL XIX-J-1-k 16.d. tétel, 024247/1950. Feljegyzés a Szovjetunióból repatriált svábok Németországba kiutazásáról, 1950. július 21.

24 Rákospalota, 1898 - Budapest, 1966. Vasesztergályos, diplomata. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona. Pozsonyban és Bécsben élt (1919-1921), majd Jugoszláviába költözött (1921-1941). Részt vett a munkásmozgalomban. A második világháború után a Ganz Hajógyár Üzemi Bizottságának alelnöke, elnöke (1945-1948). Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1949-ben a bécsi követség vezetője ügyvivői minőségben, majd a berlini követség vezetője (1950-1953). A következő években is diplomáciai feladatokat látott el. A forradalom alatti magatartása miatt pártfegyelmit kapott és elbocsájtották a Külügyminisztériumból. Az MSZMP Párttörténeti Intézet Archívumának társadalmi munkatársa.

Az életrajzi adatokat Gecsényi Lajos bocsátotta rendelkezésemre a Diplomata-életrajzok. Főkonzulok, követek, nagykövetek 1945-1990 című, megjelenés előtt álló kötetből, amit ezúton is köszönök.

25 Berlin, 1902. 12. 25. - Lipcse, 1968. 01. 21. Jogi és gazdasági tanulmányokat folytatott. A két világháború között Magdeburgban és Berlinben újságíróként dolgozott. 1945-ben másokkal együtt megalakította a CDU-t. Az NDK első külügyminisztere, 1953. január 15-én kémkedés vádjával letartóztatják, és egy koncepciós perben 15 évi fegyházra ítélték. 1964-ben részesült amnesztiában. - In: http://www.uni-magdeburg.de/mbl/Biografien/0014.htm. Letöltés: 2015. április 17.

50