Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
és ilyen későn jövök haza. Akkoriban még nem volt telefon. Ekkor elmondtam nekik, hogy kivel is találkoztam. A feleségem meghökkent. Mondtam neki, hogy most már tudom, ki is ez az ember. Megmutattam neki a képet, amit Menyustól kaptam, ami egy feketére feketével festett Szent Antal-kép volt, egy virágszállal. Hát valahogy a falu nem viszonyult ehhez az emberhez úgy, mint értelmes emberhez. Tóth Menyhért Mórahalmon született 1904. január 2-án, utána két évig Petőfiszálláson éltek, majd idekerültek Miskére, akkor Menyus ötéves volt, a nővére hétéves múlt.- A szülei eredetileg idevalósiak, ugye?- A szülők idevalósiak, csak Mórahalmon dolgoztak. A munkalehetőség akkoriban nem úgy volt, mint most. Most meg már sehogy sincs inkább. Az apja Kecskeméten járt kertészeti iskolába, gyümölcsfákkal meg ilyesmikkel foglalkozott. Mórahalmon egy jó nevű szegedi ügyvéd kapásvincellérje volt. Mikor Menyus idekerült Miskére, iskolába kezdett járni a nővérével. Menyus az első osztálytól a hatodikig kitűnő tanuló volt. Élt itt a faluban a Rózsa doktor és a Horváth esperes3, az egyikük adott Menyusnak egy könyvet, amiben művészeti alkotások voltak, és az hatott rá, ekkor találkozott először a képzőművészettel. Menyusnak a főiskolára jelentkezésekor sem volt semmije, csak a hat elemije, de ő így is bekerült másodjára a Képzőművészeti Főiskolára. Tóth Menyhért sokat szenvedett, megmondom úgy, ahogy van, az apja egyszerű parasztember volt, a kis pénzéből próbálta támogatni. Talán a legnagyobb élményem az volt Menyussal kapcsolatosan, hogy amikor az egyik első kiállításán voltam, és ő nem arról beszélt, hogy neki van kiállítása, hanem engem mutatott be, mondván, itt van egy földim. Csodálkoztam rajta, hogy nem a saját dolgával foglalkozik, hanem velem. Sokat köszönhetek neki. Miskén iskolázott ember az orvos, a pap és aztán Tóth Menyhért volt. Ettől az embertől sokat lehetett volna tanulni, ha az emberek figyelnek rá, ahogy ő élt, és ahogy alkotott. Nem azért kapált, meg nem azért kaszált, hogy a hasa tele legyen, hanem hogy tudjon venni festéket és vásznat, hogy éjszakánként dolgozhasson. Mert ő nappal sosem festett, nagyon ritka volt, ha kiment valahova, inkább csak éjjel dolgozott. Amikor beszélgettünk erről, akkor azt mondta, most lenyugodott a lélek, senki nem zavar, azt teszek, amit akarok. Az élet iskoláját szegény átjárta. Az ő élete példakép lehetne a fél országunknak. Menyus sosem panaszkodott, még akkor sem, amikor tudtam, hogy éhes. Amikor ballagott ide, már tudtam, hogy valami baj van. Akkor megterítettünk neki is, jóllakott, megköszönte és elballagott. Nem barátok voltunk, már családtagként kezeltük egymást. Úgy jött ide, mintha hazajött volna. Nemegyszer előfordult, hogy nem volt neki mit enni, ilyenkor kiment a piacra, és mikor a hagyma levelét letörték és félredobták, ő megette, mert nem volt más. Az is megtörtént, hogy egy újságárus bódéban laktak a barátjával. Ketten voltak a főiskolán ilyen szegény gyerekek. Azt is mesélte, hogy a téli hidegben egy pohár bor mellett reggelig ültek az éjjel is nyitva tartó kocsmákban. 3 Horváth József esperes plébános jelentős szerepet játszott Tóth Menyhért művészi ambícióinak kibontakozásában, és segítette szakmai fejlődését is. 64
