Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
lói/alkalmazotti rétegbe kerültek be, amely Németországban a kevésbé jómódú társadalmi csoportok közé tartozott, és jóval kiszolgáltatottabb volt. Ilyen értelemben a menekültek nagy része sokáig valóban a társadalom peremén maradt. Csakhogy ez a szint is jóval magasabb volt annál, mint ami a régi hazában maradás esetén várt volna rájuk. A modernizáció és az általános életszínvonal-emelkedés révén ugyanis sok mindent megengedhettek maguknak, ami ugyanabban az időben Magyarországon még teljesen elképzelhetetlennek számított volna. Ezt - az ilyen értelemben mégiscsak végbement - felemelkedést persze csak akkor ismerhették fel tudatosan, amikor az első magyarországi látogatásaikra sor került. Sokan csak ekkor tudták reálisan értékelni az erőfeszítéseket, amit az eltelt tizenöt-húsz évben végigcsináltak. Csak ekkor tudták igazán felmérni saját eredményeiket, és akkor tudtak megbékélni a végleges maradás gondolatával, amikor felmérték, mi várt volna rájuk, ha odahaza maradhattak volna.95 Az anyagi felemelkedést hozó következő évtizedek az emberekből nem törölték ki a küzdelmes első évek emlékeit. Alighanem ez a szemlélet tükröződött abban a széles körben hangoztatott felfogásban, amelyet főként a nyolcvanas-kilencvenes évek „gazdasági menekültjeivel" és a kilencvenes évek folyamán tömegesen Németországba települt oroszországi németekkel kapcsolatban volt szokás hangoztatni: „...ezek szinte mindent ingyen és készen kapnak, amiért nekünk még keményen meg kellett dolgoznunk és küzdenünk." Ezek után azt hiszem felesleges külön hangsúlyoznunk, mennyire téves az a Magyarországon időnként még ma is hallható felfogás, hogy az „elűzetéssel - bár jogtalan volt - a magyarországi svábok mégis jobban jártak, hiszen Nyugat-Németországban az érintettek gyorsan meggazdagodtak." Az önigazoló állítás azonban nem csak az anyagi vonatkozások miatt hamis. A haza elvesztését, a családok szétszakítását, az emberi tragédiákat és a pótolhatatlan régi közösségek hiányát anyagi eszközökkel nem lehetett kárpótolni. Az elűzetés után az eseményeket tudatosan átélt generációban örökre hiányérzet keletkezett, amelyet semmiféle „anyagi jólét" nem tudott betölteni. Ezért a gazdasági integráció sikere csak viszonylagos lehet. Zárógondolatok A Magyarországról elűzött és Nyugat-Németországban új otthonra lelt bácskai svábok integrációja távolról sem zárult le a munkahely megtalálásával és az önálló otthonok megteremtésével. Ezek legfeljebb kiindulópontjai lehettek egy még évtizedeken át tartó folyamatnak, amelynek végeredménye az egyes emberek esetében is nagyon eltérő lehetett. Voltak olyanok, akik lélekben mindvégig régi lakhelyük polgárai maradtak, baráti körüket szinte kizárólag ebből a körből választották, és akik számára a nyaralás egyetlen célpontja - az 1960-as évektől kezdve legalábbis - csak Magyarország lehetett. A másik véglethez tartozók minden kapcsolatot igyekeztek megszakítani szülőföldjükkel, és próbáltak „németebbek" lenni a helybelieknél is: felvették a helyi szokásokat, szórakozási formákat, rokonságukban sem tartották fontosnak a származási helyhez való kötődést. A boldogságra, a helyiek általi elfogadásra önmagában egyik stratégia sem jelentett garanciát. 95 Beszélgetés J. O.-val, Wörth/Main 1996. november, M. M.-mel Löchgau, 1996. november, lásd még erről: Fendi, Elisabeth 1998: Reisen in die verlorene Vergangenheit - Überlegungen zum Heimwehtourismus. In: Jahrbuch für Deutsche und Osteuropäische Volkskunde. Band 41. Marburg. 85-100. 42
