Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban

Bölcsészdoktori disszertációmban az integrációnak még számos nézőpontját vizsgáltam: a szülőfaluhoz, a hazához való kötődések változásait, a helybeli lakosokhoz fűződő viszony árnyalatait, az ún. „vegyes házasságok" kérdését és az ezzel kapcsolatos stratégiákat, az összetartozás-tudat különböző formáinak ápolását, a menekültek önmeghatározásának problematikáját, nyelvi integrációjuk kérdéseit is vizsgáltam. Mindezen tényezők vizsgálata után is felmerülhet az integráció sikerességének kérdése. Több évtized küzdelme után elmondható lett, hogy az egykori menekültek megtalálták a helyüket a nyugatnémet társadalomban, amely már régen nem tekinti idegennek őket, utódjaik semmiben sem különböznek a német társadalom tagjaitól. (Igaz, a bevándorlás olyan mértékű volt Németországban, hogy ma sokkal nagyobb kulturális különbségeket kellene kezelni, mint amilyen a menekült és őshonos németek között valaha is volt.) Ám az is nagy szó, hogy közel hetven évvel a „kitelepítés" után még ma is működnek az elűzött magyarországi németeket összefogó intézmények, tartanak közös rendezvényeket, és az egy településről származók (egymást onnan már nem is ismerve) rendszeres találkozókat tartanak, sőt a magukkal hozott javak megmentésére gyűjtemények, múzeumok is létesültek. Mindez azt mutatja, hogy a beilleszkedés nem teljes asszimilációt, hanem két közösség kölcsönös gazdagodását eredményezte.

43