Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
A menekültek a nyugatnémet gazdasági csoda nyertesei voltak. De anyagi felzárkózásuk igen komoly szakmai átrétegződéssel járt, amelynek érdekében számos áldozatot is meg kellett hozniuk. Csak nagyon kevesen voltak ugyanis azok, akik a már Magyarországon életcélnak tekintett foglalkozásukat tudták folytatni - és abból tisztességesen meg is tudtak élni. Ez egyébként nemcsak az egykori parasztok esetében volt így, hanem azokkal is, akik Magyarországon az elűzetés előtt éppen középiskolai tanulmányaikat végezték és értelmiségi pályára készültek. A túlélés érdekében ezeket az álmokat gyorsan fel kellett adni, és többnyire olyan munkalehetőségeket keresni, amelyek biztos jövedelmet nyújtottak. Sőt, a továbbtanulás még az ötvenes években felnőtt generáció nagy részének is csupán beteljesületlen vágyálom maradhatott. A rendkívül költséges egyetemi tanulmányokra vagy akár csak bizonyos szakmák elsajátítására a menekültek gyerekei egész egyszerűen nem is gondolhattak. Ezért még a második generációban is jóval magasabb az iparban, illetve a szolgáltatásban foglalkoztatott „menekültek" számaránya, mint az őshonos lakosságé. Igaz, ők többnyire már nem betanított munkások, hanem szakképzett munkaerők voltak, de ez is csak szerény előrelépés volt a szülők generációjához képest.94 Csak ezeknek a menekült gyerekek gyerekeinek sikerült kortársaikkal nagyjából egyenlő esélyekkel indulniuk pályaválasztásuk idején. További „mellékterméke" volt még a szűkös anyagi körülményeknek, hogy szülők és már felnőtt gyermekeik továbbra is egy fedél alatt éltek, és ezen sokszor személyes és egyéb problémák ellenére sem nagyon lehetett eleinte változtatni. (Az sem volt ritka, hogy az idősebb szülő nem tudott megfelelő munkát találni magának, míg gyereke igen, és ez az új környezethez való viszonyukban is tükröződött. Többek között ez is generációs konfliktusok forrása lehetett.) A rendkívül megfeszített munka és az állandó megfelelési kényszer a családi életre is hatással volt: rendkívül sok fiatal házassága maradt gyermektelen, illetve sokan csak viszonylag későn szánták el magukat a gyermekvállalásra. A gyermektelen házaspárok rendszerint sokkal nagyobb beilleszkedési gondokkal küzdöttek. A már az új környezetben született és őshonos társaikkal együtt játszó, iskolába járó gyermekek ugyanis oldani tudták a feszültséget és az előítéleteket a helybeli és elűzött szülők között is. (A későbbiekben helybeli fiatalokkal kötött házasságaik pedig még inkább.) Ahol ez hiányzott, ott továbbra is erősebb volt a régi közösség és a szülőföld iránti vágyakozás. A gazdasági integráció és a személyes talpra állás során elvégzett elképesztő munka- mennyiség így nem csupán az egzisztencia újrateremtésében volt nagy jelentőségű, hanem fontos szerepe volt a háború, az elűzetés és az azt követő évek sorscsapásainak, lelki terheinek elfojtásában is. A sok munka mellett ugyanis egyszerűen nem maradt idő e tragédiák belső feldolgozására és a saját helyzet tárgyszerű átgondolására sem. Sokan voltak olyanok, akik új életformájukat lesüllyedésként élték meg. Ha a menekültek gazdasági integrációját a háború előtti állapottal vetjük össze, akkor egy furcsa ellentmondással kerülünk szembe. Egyfelől nagy részük szociális deklasszálódást ért meg, hiszen az egykor önállóan gazdálkodók az általuk is alacsonyabb rendűnek tekintett munkavállaA gazdasági integráció emberi ára Neubürger, Unterländer. Aufnahme und Eingliederung der Vertrieben im Landkreis Heilbronn zwischen 1945 und 1953. Heilbronn. 240-241. 94 Pyka, Christiane 1995: Ein Baustein mehr im Identitätsbastelspiel. Die dritte Generation Heimatvertriebener als Forscherinnen und Forscher im Feld. In: Köhle-Hezinger, Christel (Hg.) 1995: 27-35. 41
