Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban

önállóan gazdálkodó parasztok rétege volt, amely számára az elűzött státus a tulajdonosi szerep elvesztését jelentette.76

1948 után munkalehetőség találása önmagában nem jelentett komoly problémát. A korábbiakban leírtakból logikusan következik az, hogy a menekültek gazdasági integrációját főként ipari szektorban való alkalmazásuk oldotta meg. Ez a szükségszerű lépés azonban a mezőgazdaságból érkezők számára lehetetlenné tette az otthoni szociális struktúra újrateremtését: új szakmákat kellett elsajátítaniuk, illetve olyan munkakörben kellett dolgozniuk, amely a korábbi tevékenységükhöz képest presztízsveszteségnek számított.77

Már az 1950-ben elvégzett népszámlálás adatai is azt szemléltetik, hogy a menekültek között az önállóan vállalkozók és hivatalnokok aránya nagyon alacsony, míg az ipari munkásságé feltűnően magas.78 Sőt, az iparban foglalkoztatottak aránya a menekültek körében jóval magasabb volt, mint a lakosság többi részénél.79 Ezen belül is Baden- Württembergben a menekültek több mint fele a textil- és ruhaiparban, gépgyártásban vagy a gépjárműgyártásban talált munkát magának. Nagy számban dolgoztak még a vas-, fém- és fafeldolgozásban is. Ezek az iparágak foglalkoztatták az iparban dolgozó összes menekült mintegy kétharmadát.80 A későbbiekben az ekkor még önállóan gazdálkodók jelentős része is bérmunkás lett, mert az agrárvállalkozások nagyobb részét feladták. A munkához való viszony is átértékelődött: hivatás (az élet értelme) helyett a munkát szolgálatnak, az egyéb célok eléréséhez szükséges kényszernek fogták fel.

A bácskai falvak lakosságának meghatározó része a háború előtt mezőgazdasággal vagy azzal szorosan összefüggő tevékenységgel foglalkozott. Csekély volt a diplomások, értelmiségiek száma, az ipari munkásság száma pedig a régió sajátosságai miatt elhanyagolható volt. Az elűzetés után kezdetben még többen reménykedtek abban, hogy mezőgazdasági tevékenységüket az új körülmények között is folytatni tudják. A korai optimizmusnak az adott némi alapot, hogy az elűzöttek nagy részét falvakban, kisparaszti birtokokon helyezték el, ami munkalehetőséget is biztosított számukra. Az egykori gazdag parasztok jelentős része azonban megalázónak érezte a „cselédmunkát", amely egyébként sem hozott elegendő jövedelmet. A nehéz mezőgazdasági munkáktól mentes téli időszakban viszont alkalom nyílt más jellegű munkavállalásra is. Sokan ekkor ismerték fel, hogy más gazdasági szektorokban magasabb jövedelmekhez lehet jutni, és ezután rendszerint már nem tértek vissza korábbi kenyéradóikhoz. (Innen származott a „lusta menekültekről" szóló - alaptalan - vád, amelyet bajor gazdák hangoztattak előszeretettel.81)

Ahhoz, hogy az egykori parasztgazdák az átalakuló német mezőgazdaságban verseny- képes termelőkké válhassanak, jelentős, mobilizálható vagyonra és alaptőkére lett volna szükségük. A családi egzisztencia sürgős újrateremtéséhez azonban gyorsan kellett volna minél több pénzt szerezni, amit a mezőgazdaságban kereshető bérek nem tettek lehetővé. A régi hazában folytatott családi gazdaság fölött azonban eljárt az idő, másrészt idegen is volt a német struktúrától. Az elkerülhetetlen, de költséges modernizáció és gépesítés gyorsan lelohasztotta az önálló gazdálkodásba vetett reményeket.

76 Holtmann, Everhard 1990: 353.

77 Marion Frantzioch 1987:

78 Reichling, Gerhard 1986: 171.

79 Kühne, Andrea 1993b: Vertriebene als Arbeitnehmer in der Industrie. In: Eberl, Immo 1993: 226.

80 Kühne, Andrea 1993b: 226.

81 Bauer, Franz J. 1982: Flüchtlinge und Flüchtlingspolitik in Bayern 1945-1950. Stuttgart. 349-367.

37