Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
iparhoz hasonló nagy és gyors nyereségeket nem produkált, így az alkalmazottak fizetése is jóval alatta maradt az iparban kereshető béreknek. Ez pedig hamarosan a kisvállalkozások feladásához vezetett. Bajorországban például 1949-1960 között mintegy 100 000 paraszt hagyott fel a mezőgazdasággal.71 Az elűzöttek közel fele háromezer főnél kisebb lakosságú településekre került, ahol eddig főként mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak.72 1948 előtt a mezőgazdaság munkaerőhiánnyal küzdött. A kezdetben csak élelemért és ellátásért dolgozó menekültek célja azonban vagyoni felemelkedés lett volna, erre pedig ez a munka semmiképp sem volt elegendő - a valutareform után kapott fizetésekből pedig nem is tudtak megélni. A mezőgazdaságban való tartós elhelyezkedésük előfeltétele egy átfogó földreform lehetett volna. Erre kezdetben a lakosság élelmezési nehézségei miatt nem kerülhetett sor; főleg azért, mert a nyugati országrészben a megművelhető területek aránya kb. negyedével csökkent.73 Az ötvenes évek struktúraváltásának eredményeként a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya tovább csökkent. A hatvanas évekre a hagyományos családi gazdaság túlhaladottá vált, és a fiatalabb generációk más megélhetési forrásokat kerestek maguknak.74 Egyúttal a korábban jóval élesebb határok is elmosódtak a falu és a város társadalma, illetve a városi gyári munkások és a vidéki parasztok között. Egyre több egykori gazda az ipari szektorban talált munkát magának, amit az ipar „vidékre települése" is megköny- nyített. A közlekedési hálózat fejlesztése lehetővé tette, hogy a munkahelyváltásnak nem kellett szükségszerűen lakhelyváltáshoz is vezetnie. A menekült a gazdaságban - talpraállás és új célok A Nyugat-Németországba áramlott sokmilliós, rendkívül heterogén embertömeg számára kellett rövid időn belül munkát, egzisztenciát és jövőképet nyújtani, hogy egy nagy szociális feszültség elkerülhető legyen. A folyamatosan kiépülő új iparágaknak a menekültek mindenképp nagyszámú munkaerőt biztosítottak, és ők különösen érdekeltek voltak a gazdasági fejlődésben. Az elűzetés, a haza elhagyása, a vagyonvesztés a menekültek mindegyike számára szociális deklasszálódást, elszegényedést jelentett.75 így alapvető céljuk csak a szociális felemelkedés lehetett. E folyamat első lépései a munkahely megtalálása, a saját családi otthon megteremtése, majd a régi hazában elért vagyoni helyzet újrateremtése voltak. Ennek elérésében pedig igyekeztek a lehető leggyorsabb megoldásokat megtalálni. Ebben az átformálódó német gazdaság által nyújtott lehetőségekhez kellett alkalmazkodniuk. A leggyorsabb lehetőség pedig többnyire nem volt azonos a régi hazában folytatott tevékenységgel, így a menekültek jelentős része egy kényszerű szakmai és szociális átrétegződést élt át. Aki erre, illetve korábbi életformájának megváltoztatására nem volt képes, azt lesüllyedés és szociális szegregáció fenyegette. A leginkább fenyegetett csoport a korábban 71 Lanzinner, Maximilian 1996: 263-265. 72 Frantzioch, Marion 1987: 90-94. 73 Bauemkamper, Arnold 1990: Landwirtschaft und ländliche Gesellschaft in der Bundesrepublik in den 50er Jahren. In: Schildt, Axel - Sywottek, Arnold 1990: 188-200. 74 Bauemkamper, Arnold 1990: 194. 75 Holtmann, Everhard 1990: Flüchtlinge in den 50er Jahren: Aspekte ihrer gesellschaftlichen und politischen Integration. In: Schildt, Axel - Sywottek, Arnold 1990: 349-361. 36
