Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Nemzet, nacionalizmus és a vándorlás
sem hal ki egészen a közgondolkodásból.35 Figyelemre méltó továbbá, hogy a fizikai mozgás felgyorsulása, kivált az, amit a vasút 19. század eleji (közepi) megjelenése hoz magával, szintén drámai, sőt traumatikus hatással jár a tér és az idő múltból örökölt fogalmát, a tér és az idő emberi percepcióját illetően.36 37 A szüntelen és tömeges vándorlásnak a modernitás kontextusában jelentkező ambivalens korabeli fogadtatása pedig főként abból származik, hogy a politikai hatalom nemzetállami térbeli lehatároltsága számít ettől fogva a közösségi identitás döntő kritériumának. Ezért is válhat a jellemzően a faunához kötött metaforákban kifejezett nemzeti identitás eszméje általános érvényűvé, hogy mindenkire nézve érvényes módon szabja meg a hovatartozás „természetes" kötelmét: azt, ami a haza megszentelt földjéhez köti az embert, oda, ahol megszületett, ahol élt (és él), és ahol bevégzi az életét. S mi a helyzet azzal a nem elhanyagolható sokasággal, amely helyben maradás helyett - a jobb élet reményében - a kivándorlást választja, vagy azokkal, akik nem (ebbe) a hazába születtek, ahol idővel mégis új otthont találtak maguknak? S mi a helyzet továbbá a városi bevándorlókkal (nálunk elsősorban a Budapestre érkezőkkel), akik (csupán) az egyes településtípusok között változtatják fizikai helyüket? Az autentikus nemzeti létről szóló nyilvános diskurzusban az érintett személyek helyének (identitásának) a kifejezésére a gyökér metafora sűrű használata szolgál. A gyökér, a begyökerezettség, vagy annak hiánya hivatott kifejezni azon átható meggyőződést, miszerint azok, akik elhagyják nemzetileg kötött tartózkodási helyüket, automatikusan elvesztik a gyökereiket, identitásuk tényleges alapját és hordozóját. Ez úgy is bekövetkezhet persze, hogy az illető eredetileg nem (ebben) a nemzeti földben gyökerezett, mivel kintről (idegen földről) érkezett ide, és ez okból etnikai vagy felekezeti alapon nemzetietlen, mert személyében egész élete során a gyökértelenek világát képviseli. Nem mentesül a gyökértelenség vádja alól a nagyvárosi bevándorló sem; az ő imaginárius helyét a haza természetes társadalmi rendjében szintén a gyökértelenség fogalma hivatott kijelölni. Budapesttel összefüggésben a 19. század végi, 20. század eleji nyilvános diskurzusban ez úgy fogalmazódott meg, hogy a nagyváros fogalma a zsidós (az elzsidósodott) társadalom dehonesztáló képzetével kapcsolódott szorosan össze, ami már eleve a gyökértelenség érzetét kelti a kortársakban.3/ Összegzés A modern kor elválaszthatatlan velejárója roppant nagy embertömegek szüntelen fizikai helyváltoztatása, ami a modernitástól elszakíthatatlan megnyilvánulás 35 A nagyváros-ellenesség a tudományos gondolkodástól sem mindig idegen. Andrew Lees: Cities Percieved: Urban Society in European and American Thought, 1820-1940. Columbia University Press, New York, 1985; rövid részlet magyarul a könyvből: Andrew Lees: A nagyvárosi környezet német és amerikai elemzései és értékelései. Budapesti Negyed, 6-7., 1994 Tél, 1995 Tavasz, 103-138. 36 Wolfgang Schievelbusch: A vasúti utazás története. A tér és az idő iparosodása a 19. században. Napvilág, Bp., 2008. 41-52. 37 Minderről bővebben: Gyáni Gábor: A tér nemzetiesítése: elsajátítás és kisajátítás. In: Uő: Az elveszíthető múlt. A tapasztalat mint emlékezet és történelem. Nyitott Könyvműhely, Bp., 2010, 258-265. 16
