Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Nemzet, nacionalizmus és a vándorlás

a gazdasági, társadalmi és politikai modernitás kívánalmai szerinti nemzeti homogenizálódás (uniformalizálódás) és az intenzív belső és interkontinentális vándorlás között áll fenn a korabeli Európában. Kettőjük szoros belső összefüggése több, mint nyilvánvaló, tekintve, hogy a gyors ütemű urbanizáció, a féktelen iparosodás és a fokozott individualizáció heves és állandó migráció nélkül úgyszólván elképzelhetetlen. A vándorlás nélkülözhetetlen motorja, alapvető mechanizmusa a modernizáció folyamatának. Felettébb érdekes, hogy milyen tényleges vagy lehetséges hatást fejt ki ugyanakkor a migráció a nemzeti homogenizáció modernizációs folyamatára, amikor folytonos rendetlenséget, dezorganizáltságot, diverzitást (heterogenitást) teremt. Ez a kérdés rendszerint homályban marad azonban a migráció és a nemzetfejlődés külön vágányokon haladó tudományos diskurzusaiban.

Talán ezért is felejtődhetett el Franciaországban (is), hogy a modern kori francia nemzet népességének nem csekély hányada bevándorlókból és/vagy azok leszármazottjaiból áll. Holott az első világháborút követően legalább annyi volt itt az új bevándorló, mint a korabeli Egyesült Államokban; és persze korábban is létezett Franciaországban bevándorlás.12 Az egységes (a bevándorlóktól mentes) francia nemzet mítosza a képzelet szüleménye, amely nem a társadalmi valóság tapasztalatából, hanem a nemzetfelfogás francia konstrukciójából következik. A modern francia nemzettudat, amit gyakorta a „politikai nemzet" paradigma- tikus fogalmaként határoznak meg, azzal járt együtt, hogy a bevándorló kategóriája nyom nélkül felszívódott a francia nemzeti közösség osztatlan fogalmában. A modern nemzetté átalakuló francia népen belüli osztályozás kérdése legföljebb a munkamegosztás és a társadalmi egyenlőtlenségek rendje által előírt módon merülhetett fel ezáltal. A francia szociológiai és társadalomtudományos gondolkodás mondhatni a közelmúltig ezeket a fogalmi kereteket tekintette egyedül mérvadónak.13 Ami közvetlenül abból fakadt, hogy kizárólagos jelentőséget tulajdonítottak az „intézményes nemzeti dimenziónak mint gyakorlati kategóriának"14; következésképpen szó sem lehetett többé különálló nemzetiségi kisebbségről, amely bevándorlással keletkezik. Ez a gyakorlati kategória pedig maga az állampolgársági jog, a neki megfelelő státusz, amely a 18. század végi forradalom óta könyörtelenül maga alá gyűrt ebben az országban minden más, hivatalosan elismert (jogi természetű) csoportidentitást.

Olyan történelmi körülmények között került előtérbe a nemzet belső (politikai, jogi és kulturális) integrációja, amikor korábban elképzelhetetlen méreteket öltött a vándorlás, melynek eredményeként megsokasodtak a dezintegráció lehetséges társadalmi forrásai. A modern kori tömeges vándormozgalom említett következményét a gyökértelenség metaforájával kezdték tudatosítani, ami olyan magyarázóelvként szolgált (és szolgál olykor ma is), amelynek nemegyszer narratíva12 Gérard Noiriel: The French Melting Pot. Immigration, Citizenship, and National Identity. Trans. Geoffroy de Laforcade. University of Minnesota Press, Minneapolis, 1996. 6.

13 Uo. 1-44.

14 Ld. Rogers Brubaker: A nemzet mint intézményesült forma, gyakorlati kategória, esetleges esemény. Ford. Sisák Gábor. In: Kántor Zoltán, szerk.: Nacionalizmuselméletek (Szöveggyűjtemény). Rejtjel, Bp., 2004. 390.

9