Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Nemzet, nacionalizmus és a vándorlás

A vándorlásra hatással lévő multiplikátor effektusok pszichológiai értelmezése sem tűnt így többé elképzelhetetlennek. A fogalmi kiindulópont ez esetben az, hogy ki, mikor, hogyan dolgozza fel a vándorlásra késztető, vándorlásra csábító külső hatásokat. A vándorló (és egyúttal a potenciálisan mobil) egyén személyiségjegyei kerülnek ily módon a kutatás előterébe, ami a vándorlás szelekciós mechanizmusainak a magyarázatával is szolgálhat egyszersmind. Ekkor sem lehet azonban maradéktalanul kiiktatni a lehetséges okok köréből a gazdasági és társadalmi struktúrában rejlő mozgatórugókat, melyek az egyéni cselekvőségen (agency) kívül és felett hatva működnek közre a történések előidézésében. Ennek ellenére a ma leginkább elterjedt elképzelés szerint a tisztán és elsődlegesen kulturális (olykor mondhatni lelki) hatótényezőket kell elsősorban tisztázni a vándorlás közvetlen okait kutatva.9 10

Ha feltételezzük, hogy a fizikai helyváltoztatást tekintve a kulturális hatótényezőknek van kulcsszerepe, akkor súlyának megfelelően kell foglalkoznunk a vándorlás által teremtett társadalmi sokféleség kultúra- és mentalitástörténeti összefüggéseivel is. Az annak eredményeként előálló társadalmi kevertség az etnikai sokszínűségre éppúgy vonatkozik, mint a nagyvárosi tömegtársadalom sajátos mibenlétére. Az említett kérdésekkel külön foglalkozunk a továbbiakban.

Migráció versus nemzeti helyhez kötöttség

Különösen élénknek mutatkozik a belső és interregionális (sőt interkontinentális) vándormozgalom a 19. században, midőn a modern európai nemzetek és nemzetállamok is létrejönnek és megszilárdulnak. Ernest Gellner volt, aki szorosan összekötötte egymással a modern kori nemzetfejlődést és a piacgazdaságban, az osztálytársadalomban, valamint az alkotmányos-liberális államban testet öltő modernitást. Ennek értelmében a modern nemzet konstrukciója a kulturális egyneműségben gyökerezik, mely utóbbi többek közt a nacionalizmus által életre segített modern nemzet(állam) eredménye is egyúttal. „A modernitás általános megjelenése a sokféle kis helyi szerveződés felbomlásától, valamint attól függ, hogy azokat mozgékony, névtelen, írásbeliségen nyugvó és identitást kölcsönző kultúrák váltják-e fel. 0 A modern (nemzeti) társadalmak a szüntelen növekedés lázában égnek, és ez a hajtóerő a hagyományok szakadatlan megtagadására ösztökéli őket. Az ebből sarjadó példátlan dinamizmus logikus velejárója, hogy nagy tömegek kelnek útra, ami társadalmi mobilitásuknak is az egyik fő forrása és eredménye.

Gellner hatásos, bár gyakran és hevesen vitatott nacionalizmus- és nemzetelmélete11 szorosan egybefűzi a modern (az ipari, a városi, a polgári) társadalom fogalmát a kulturális (a szimbolikus szférában lezajló) nemzeti homogenizálódással. Ennek kapcsán arra a sajátos időbeli egybeesésre figyelhetünk fel, ami

9 Kjell Söderberg: Personal Characteristics and Selective Migration. American Studies in Scandinavia, 9, 1-2 (1977) 127-155.

10 Ernest Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus. Ford. Barabás András. Napvilág, Bp., 2009. 113.

11 Vö. Gyáni Gábor: Nemzetelméletek és a történetírás. In: Uő: Nép nemzet, zsidó. Kalligram, Pozsony, 2013. 90-94.

8