Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Nemzet, nacionalizmus és a vándorlás

ló magatartást. így kerül előtérbe a migráns hálózatok elmélete, melyet Charles Tilly az áthelyezett hálózatok névvel illetett,3 és amit Rudolph Vecoli 1960-as évekbeli kezdeményezését4 gyümölcsöztetve évtizedekkel később John Bodnar alkalmazott a történetírásban.5 A hálózatelmélet szintúgy a költség-haszon elvre megy vissza, erre vall a fogalom egy újabb definíciója is. „A migráns hálózatok olyan interperszonális kapcsolatoknak a láncolatát jelentik, amelyek a migránsok, korábbi migránsok és a nem migránsok között szövődnek a származási és a célországok, a rokonsági, barátsági kötelékeken és a kibocsátó, eredeti közösséghez fűződő szálakon keresztül. [...] A hálózati kapcsolatok a társadalmi tőke egyik formájává válnak, amelyre támaszkodhatnak azok az emberek, akik külföldi foglalkoztatási lehetőséget kívánnak szerezni. Ha a migránsok száma elér egy kritikus mértéket, akkor a hálózatok terjedése csökkenti a mozgás költségeit és kockázatait. Ez növeli a migráció növekedésének a valószínűségét, tehát újabb mozgáshoz vezet, ami viszont tovább szélesíti a hálózatot és így tovább. "6

Ennek nyomán a vándorlás alanyának idővel már nem a tömegeket, hanem az egyéneket kezdik inkább tekinteni. A migráns személyisége válik elsőrendű kutatási problémává a vándorlók közösségeinek, a hozzájuk köthető makrocsoportoknak (mint a szegényparasztok) az általános gazdasági-szociális viszonyai helyett. A szemléleti perspektíva ebből adódó leszűkítése a szociológiai, és főként a pszichológiai magyarázó elméletek alkalmazásának kedvezett. A vándorlás szociológiai indíttatású magyarázatakor rendszerint abból indultak ki, hogy semmiképp sem az elszigetelt egyén, hanem a vándorlás folyamán egymással közvetlen kapcsolatban álló szereplők jelentik a történelmi aktort. Minden egyén, aki így vagy úgy részese lesz a vándormozgalomnak, olyan társas kontextusba ágyazódik, ahol a vándorlásra késztető erők többnyire és közvetlenül kulturális és társadalmi síkon fejtik ki a hatásukat, és leginkább a személyes kapcsolathálók burkán belül érvényesülnek.7

A Talcott Parsons által hirdetett strukturális-funkcionális szociológiai szemlélet8 adaptálása során kiemelt hangsúlyt kapott a norma, a státus és az intézmény fogalma. E felfogás szerint a norma, a státus és az intézmény változása önmagában is képes megmagyarázni a vándorlási jelenségek tendenciaszerű mozgását mind a kibocsátói, mind a befogadói oldalon.

3 Charles Tilly: Transplanted Networks. In: Virginia Yans-McLaughlin, ed.: Immigration Reconsidered, Oxford University Press, New York - Oxford, 1990. 79-95. Magyarul: Charles Tilly: Áthelyeződött hálózatok (részletek). In: Sík Endre, vál., szerk.: A migráció szociológiája. Szociális és Családügyi Minisztérium, Bp., 2001. 89-105.

4 R. J. Vecoli: Contadini in Chicago: a Critique of the Uprooted. Journal of American History, 51 (1964) 404-417.

5 John Bodnar: The Transplanted: A History of Immigrants in Urban America. Indiana University Press, Bloomington, 1985.

6 Douglas S. Massey - Joaquin Arango - Graeme Hugo - Ali Kouaouci - Adela Pellegrino - J. Edward Taylor: Theories of International Migration: A Review and Appraisal, Population and Development Review, 19, 3, (1993) 448^49.

7 Sune Akerman: i. m. 64-71.

8 Talcott Parsons: Essays in Sociological Theory. The Free Press, New York, 1964.

7