Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Köszöntő: Orosz László kilencvenéves
119 kívül elismerően szólni. Érthető tehát, hogy kiváló tanári adottsága, színes személyisége sokunkra hatott, és példaképünkké vált. Döntő szerepe volt abban, hogy a pedagógusi pályát választottam. Szerencsém úgy hozta, hogy egykori iskolám lett első munkahelyem. Azonnal legked- vesebb tanáraim kollégája lehettem. Különleges élményt jelentett merőben más minőség- ben, egészen más nézőpontból rácsodálkozni munkájukra, fokozatosan beilleszkedni az időközben összeért, nevessé vált testületbe. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Orosz László nemcsak a diákjai szerint volt egyik legkiválóbb az iskola tanárai között, hanem kollé- gáinak gesztusai, vele kapcsolatos apró megnyilatkozásai is bizonyították kamaszkori ítéleteink helyességét. Ráadásul szinte mindenki nemcsak tisztelte, hanem szerette is. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy kerülte a kicsinyes vitákat, a személyeskedő torzsalkodásokat, és minden kollégájával szemben közvetlen, segítőkész volt. Rendkívüli szakmai igényességére, felelősségtudatára, a szűkebb és nagyobb közösség kitartó munká- val történő szolgálatára valójában ekkor figyelhettem fel. Már a jelenléte is buzdítást jelen- tett és felelősségvállalásra késztetett. Egy ilyen markáns személyiség, egy ilyen sokoldalú adottság és az ezek nyomán korán jelentkező szakmai sikerek érthetően nemcsak tiszte- letet és nagyrabecsülést, hanem irigységet is keltettek. Valójában ez az emberi gyengeség eredményezte, hogy a forradalom napjaiban vállalt szerepe alapján megrágalmazták és vizsgálati fogságba juttatták. Érthető tehát, hogy felnőttként, tanárként is változatlanul nagyra becsültem. Az őt ért méltatlan rágalmak és a teljességgel indokolatlan, sőt kíméletlen eljárások feldol- gozásában, a retorziók elviselésében mutatkozott meg igazán emberi nagysága. Sem a rendőrségi vizsgálat, sem a tanítástól való eltiltás, az adminisztrátori tevékenységre való kényszerítés nem törte meg. Bár 1961-ben visszatérhetett a Katona József Gimnáziumba, de a tanulók közé, elé ekkor sem engedték. Csak az iskola könyvtárosa lehetett. Ennek nyomán elevenedik meg bennem az a párhuzam, hogy egyik nagy példaképe, Németh László az üldözések során a kényszerű műfordítást tekintette gályapadnak, ahol viszont még a méltánytalanságok sorának elszenvedésekor is csodálatosan igényes munkát végzett. Ő pedig pályája kettétörésekor nemcsak a kaotikus könyvhalmazból csinált mintaszerű iskolai könyvtárat, hanem a kellő szakismeret érdekében megszerezte a könyvtárosi diplomát is. Tehát nem a véletlen műve volt, hogy a megyei művelődés irányítói — bő tíz évvel később — jól ismervén rendkívüli felkészültségét, ügyszeretetét, kiváló intellektusát és szervezőkészségét, rá kívánták bízni a megyei könyvtár igazgatá- sát. A megyei pártbizottságon belül viszont pitiáner figurák úgy érezték, hatalmukat egy „ellenforradalmár”-ral szemben fitogtatni kell, és a régi rágalmak alapján megtorpedóz- ták a kinevezését. Mivel időközben engedélyezték számára a tanítást, változatlan alázattal és lelkiismere- tességgel folytatta tovább ezt a munkáját, ebben találta meg szűkebb és tágabb közösségé- nek a szolgálatát. Szememben ezekben az években emelkedett legnagyobbat. Ekkor tuda- tosodott bennem, hogy valójában — klasszikus műveltségének megfelelően — egy igazi sztoikus él közöttünk, sugározza emberségét. Őt azonban nem az ataraxia szenvtelensége vezérelte, hanem Seneca magas erkölcsisége és Marcus Aurélius feltétlen kötelességtudata. Írói, kritikusi, irodalomtörténészi képességeit már egyetemi hallgatóként szakfolyóira- tokban bizonyította. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy egyetemi oktatóként vagy kutatóként is alkothasson. Az ismételt és az őt indokolatlanul elmarasztaló döntések meghozóit minősítő retorziók, eltiltások ellenére — egy új szakma elsajátítása, a tanítással kapcsolatos elfoglaltságok mellett — volt energiája széles körű tudományos munka vég- zésére is. Kortársai között Berzsenyi Dániel és Katona József munkásságának vitán felül ő volt a legjobb ismerője. Filológiai felkészültségét pedig Katona József munkáinak kritikai
