Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Köszöntő: Orosz László kilencvenéves
120 közreadása bizonyítja. Eredményeit nemcsak a szaktudományok jeles képviselői becsülik nagyra, hanem a kandidátusi fokozat megszerzése is érzékelteti, hogy az irodalomtudo- mányokat maradandó művekkel gazdagította. Már korábbi tevékenysége, több feldolgozása felkeltette bennem városunk kulturális múltja iránti érdeklődést. Valójában ez irányú munkássága ösztönzött pályamódosításra. Bár megfosztották annak lehetőségétől, hogy „iskolát teremtsen”, mindvégig szükségét érezte annak, hogy minél több embert vonjon be az alkotó tevékenységbe. Amikor szer- kesztőként városunk iskolai színjátszásának föltárása érdekében tettem próbálkozásokat, ő hívta fel figyelmem Holczer József piarista tanárra, aki egy kiváló feldolgozásban adta közre egykori iskolájuk eredményeit. Külön emlékezetes lett számomra az a tanulmánya, amelyben Szokolay Hártó János várostörténetét elemezte, amit a megyei levéltár közre is adott. Ebben tárgyilagossága, a sablonok, előítélet nélküli vizsgálódó szelleme fogott meg. Kortársaival együtt sem a szerzőről, sem várostörténetéről nem volt jó a véleményem. Orosz László feldolgozása döbbentett rá, hogy még egy ilyen munkában is lehetnek figye- lemre méltó értékek. Együttműködésünk utolsó epizódja városunk XVII. századi művelődéstörténetéhez, irodalmához kapcsolódik. Jeles munkájának, Kecskemét irodalmi örökségé nek alapján figyel- tem fel a szegényes anyagra, és kezdtem kigyűjteni az egykori nyilvántartások lapjaira feljegyzett verseket, verstöredékeket. Ezeket viszont csak az ő alapos és áldozatos filo- lógiai munkája emelte be a cívisváros kora újkori irodalmi értékei közé. Ő tárta fel, mely kortárs költők, írók, milyen egyházi és világi személyek határozták meg a korabeli iskolák oktatását, kik hatottak az akkori Kecskemét szellemi életére. Ő fedezte fel, hogy a köztük legszebb, legértékesebb vers irodalmi körökben mindaddig ismeretlen volt, és ő közölte azt először az egyik országos szaklapban. E téren is sokszoros hálával és köszönettel tar- tozom neki. Egykori tanítványai és kollégái hálájuknak és nagyrabecsülésüknek még tágabb, még színesebb csokrait tudnák összeállítani. A köszöntés szó másik jelentése magában rejti a jókívánságok megfogalmazását is. Kedves Tanár Úr! Nemcsak nagy örömünkre, hanem nagy hasznunkra is van a ritka eredményes, az egész magyar irodalmat, városunk művelődését és több generációt gazdagító életed, színes egyéniséged, példamutató emberi helytállásod. Akiknek nevében most Hozzád fordultam, együtt kívánjuk, hogy maradj még sok éven át köztünk és családod körében. Isten éltessen sokáig erőben és egészségben!
