Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Füzi László: Elakadások: 4. rész
90 keletkezett a 19. századi nemzetállam-építés hősi korszakában.” 2 Ettől a kiindulóponttól jutnak el a történetírás korlátainak felismeréséig, az objektivitás fogalmának és eszményének megfakulásáig, ahogy John Lukacs mondja: „Most…, egy korszak végén, amikor az objektivitás fogalma és eszménye megfakult, máris új veszélyek leselkednek. Az egyik közülük a szubjektivitás (mely a »posztmodernizmusban« is jelentkezett).” 3 A kollektív emlékezet mindent elöntő áradatáig jutottunk, ahogy Gyáni Gábor mondja: „A szakma éthoszához ragaszkodó történész egyre kevésbé találja a maga helyét ebben a mind kaotikusabb történeti diskurzusban; az eddig szentnek tartott véleménye a múlt egyes dolgairól hovatovább alig több a múlt egy lehetséges, ráadásul nem túl népszerű elgondolásánál. A ma embere jelene aktuális szellemi-érzelmi szükségleteitől hajtva, a jelenbeli tapasztalatai nyomán keresi a múlttal való találkozás lehetőségét, amely azonban nem feltétlenül illeszkedik végül a történészek történelméhez.” 4 Aligha kérdéses, mindazt, ami a történelemmel kapcsolatban van, újra kell gondolni. Másképpen mondja: azt, amit a történelemmel kapcsolatban a világban megtapasztal, s azt is, ami ebből a gondolkodásába bekerült, alkalmaznia kell a történelemről való gondolkodás során. S azon is gondolkodnia kell, hogy az ő szövege, az, amit ebben a könyvben papírra vet, hogyan vethető össze, Gyáni Gábor szavait kölcsönvéve, a történészek történelmével. 1. Mondja, ennek a könyvfolyamnak a kezdetétől mondja, hogy a világ átalaku- lása, elszakadása a kétkezi munkától, s az azon nyugvó világképtől, az igazsá- gosság leegyszerűsített formáitól a világ más, ma már szerencsésebbnek mondott részein, de még náluk is jóval korábban megkezdődött, mint ahogy arról ő akár- csak tudomást szerezhetett volna. Irodalmi eszményei mégis az irodalmiság hagyományos felfogásához kapcso- lódtak. Ma, azt követően, hogy ennek a tizenkilencedik századi alapokon nyugvó irodalomfelfogásnak immáron csak a töredékei fedezhetők fel, el kell mondania, hogy az újabb évtizedek áttételességen, irónián-játékon-önirónián, leginkább pedig teljesen új nyelvhasználaton nyugvó irodalmiságát neki tanulnia kellett. Tanulnia kellett, mert nem ebbe született bele, hanem egyfajta tradicionális nyelvhasználatba, irodalmiságba, létszemléletbe. Az irodalom átalakulása a hetvenes évek végén számára is kézzelfoghatóvá vált, aztán benne is élt ebben az irodalmiságban. Ösztönei mégis a hagyományos irodalmisághoz kapcsolták, mondja újra. 2. Gyorsan teszi fel a kérdést, gyorsan, hogy ne legyen ideje a válaszon gondol- kodnia. 2 Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt , Nyitott Könyvműhely, 2010. 7. 3 I. h.: 81. 4 I. h.: 8.