Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Füzi László: Elakadások: 4. rész
91 Az irodalomban ma mi jelenti a szabadságot?, kérdezi önmagától. A választ is gyorsan fogalmazza, most minden tűnődést el akar kerülni. Amit mond, azokra gondolva mondja, akiket így vagy úgy, jobban vagy rosszabbul, közelről vagy távolról ismert, legalábbis találkozott velük személyesen is, köny- veiket sűrűn olvasta – olvassa. A neveket szinte ösztönösen rántja elő a tudatából. Az, ahogyan Weöres Sándor költő tudott lenni, szabadon költő, akkor, amikor a kor rátelepedett az élet minden apró elemére. Az, ahogyan Szilágyi István a Szamos-parti lakásában, már Ceauşescu őrült rendszerében negyedszer is átírta a Kő hull apadó kútba című regényét, miközben a plafonról a kalligrafikus betűkkel megtellő lapokra esőcseppek hulltak. Az, ahogyan Kányádi Sándor a ház előtt egész éjszaka ott álló gépkocsiról írt verset, miközben nem csak az Istennel, hanem a diktátorral is perlekedett. Az, ahogyan Kálnoky László finom iróniájával az egész világról alkotott véle- ményét elmondta. Az, ahogyan Buda Ferenc hallgatásaiból nagy költészet nőtt ki. Az, ahogyan Ilia Mihály az őt megfigyelők elől semmit nem titkolva, a nyil- vánosság vállalásával tette meg azt, amit mások titokban sem mertek megtenni. Az, ahogyan Tolnai Ottó az avantgárd költő mezében a legkiválóbb mikro- realista író lett. Az, ahogyan Esterházy Péter a Termelési regény oldalain remek szélsőként száguldozott. Az, ahogyan Nádas Péter az elemzést újra a regény tárgyává tette. Az, ahogyan Balassa Péter a modernizáció őt uraló vágyában is visszanyúlt az elhagyott értékekhez. Az, ahogyan Gion Nándor élete utolsó novellaciklusában a bontakozó maffia- világot leírta. Az, ahogyan Baka István a szerepverseiben a maga személyes hangoltságú költészetét megteremtette. Az, ahogyan Faludy György mindenkinek leckét adott a történetiség megélé- séből és a fiatalságból. Az, ahogyan Sándor Iván a teret és az időt faggató kérdéseit időről időre felte- szi, s ahogy a számára tökéletes regény megteremtéséért küzd. Az, ahogyan Vekerdi László egész életében a kíváncsiságát követte, s így járt be hatalmas utat. Az, ahogyan Kovács András Ferenc felszínre hozza tehetsége összes elemét, s ahogyan érti a korát. Az, ahogyan Tandori Dezső naponkénti megújhodásában egzisztencia-töredé- keiben olvasóinak és értelmezőinek állandóan új feladatokat ad. Az, ahogyan Végel László Máraiból elindulva a jelent faggatja. Az, ahogyan Zelei Miklós a történelem végzetesen abszurd jelenségeinek nyo- mába indult. Az, ahogyan…