Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
30 ról, és az égen a sárga szín tea- és narancsszínbe ment át, egyre sötétebb sárgásvörösbe. Ma kobaltkék a tenger, a felszín alatt lila vékony csíkok látszanak a hajóverte hullámokkal. Újhold volt tegnap este: sosem láttam még ilyen vékony, éles holdpengét; domborulatára fordultan izzott keleten a tenger fölött.” Pontosan ez az a calderi–becketti pengeéles mobil kivágat. Ez a nyelv egye- dülálló, verseivel egyenrangú, azokat tán meg is haladó, nyelvezet, forma- és világfelfogás. „Balra nagyon művészi hatást nyújt” – írja, s mi felkapjuk a fejünket, itt az alkalom, hogy tetten érjük, mi nyújt nagyon művészi hatást Weöres Sándor számára, így folytatja: „három egymás melletti szigetecske, olyanok így együtt, mint valami impozáns emlékmű a tenger közepén, mintha Gondvana-föld mausoleuma volnának” , arra gondo- lunk, valami monumentális látvány magasodik elé, és az nyújt számára nagyon művészi hatást, majd konkretizálja a látványt, hirtelen úgy érezzük, pontosan tudjuk, hol is vagyunk, „mögöttünk Arábia foka, a Seikh Syde” – mondja, majd azt mondja, „vagy a világ vége” , igen, azt mondja: vagy a világ vége, kevés borzonga- tóbb, megdöbbentőbb leírást, tehát akkor a világ végének látványa nyújt nagyon művészi hatást, de tovább megy, „rajtuk túl”, mondja, mármint a világ végén túl: az „ üres tenger”. „Szép, sivár látvány.” Így érzékelni, így mondani, felvezetni az ürességet, a szépet, mint sivár látványt, a magyar irodalomban csak Weöres tudja. Amikor elfogadtam a Széchényi Könyvtár megtisztelő felkérését e kiállítás meg- nyitására, az első pillanatban nagyon örültem, ám a következő pillanatban már meg is szeppentem. Gondoltam, azért a biztonság kedvéért belepillantok az Illés Árpád- irodalomba. És belepillantottam. Mezei Ottó neve többször is. Ismertem őt. Egyszer elhozott, elkísért pontosabban, egy kiállítást, Hajdú, Fajó, Csájy Attila kiállítását, Újvidékre. És már be is akartam zárni a listát, amikor úgy tűnt, a nevemet láttam, lehetséges, gondoltam, hogy már Mezei Ottó helyett is a saját nevemet látom? Visszalapoztam. És valóban. 1980-ban, az újvidéki Híd ban írtam volt egy jegyzetet Illés Árpád műtermében tett látogatásunkról. Teljesen elfeledkeztem róla. Nagy érdeklődéssel olvastam újra. Láttam, már akkor is arról a budinak támasztott söp- rűről értekeztem. És különös mód, az életmű zenei fogantatásáról. A zene nagy sze- repéről művészetükben. Hiszen ők maguk is sokáig, a Vers születése kopernikuszi fordulatáig, a zeneiséggel jelölték azt a valami újat, amire mindketten törekedtek. Martynról, a másik közeli barát festészetéről írva mondja Weöres: „Piktúrájának párizsi modernsége alakító hatással volt rám: akkor kezdtem a szavakat, szókapcsolatokat közvetlen jelenségüktől megfosztani, szuggesztív zenévé átformálni.” E zene, e filozófia után tapogatva ceruzájuk, ecsetük jelei között, a kiállítást ezennel megnyitom, magam is mohó kíváncsisággal tele, sétánkat e manók meg- hitt barátságának folyosóin elindítom. 2. A gyékényszövés hangja A 80 éves Ilia Mihály köszöntése Ilia Mihály Magyarország egyik vezető intézménye, a szerény jóság és szeretet egyszemélyes akadémiája. Immár több mint fél évszázada folyamatosan követi munkám, figyel abszolút érzékenyen, minden irányba nyitottan, mint ahogyan a
