Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
31 többi 100 meg 100 vacogó magyar irodalmárt követi, figyeli, gyógyítja, sugarazza tapintatával, naprakész információkkal lát el, kérdéseimre, máris új összefüggé- sekbe emelve azokat, lelkesen válaszol, jóllehet kérdéseim igen szerteágazóknak mondhatók, tényleg abszolút heterogének. Emlékszem, a szegedi kefekötés, kefekötő üzemek – a sörte, a szőr szurokkal való befészkelése, a finomabb ecsetek forró hamuval való edzése, puhítása – felől tudakolóztam például. Lévén, hogy Danilo Kiš édesapja, a Fövenyóra hőse, társtulajdonosa volt az egyiknek, és a kefeáruval, mint arról a Fövenyórá ból érte- sülhetünk 1 , egész élete folyamán misztikus függőségben maradt, nemegyszer Kosztolányi kereskedelmi utazóját juttatva eszünkbe 2 , aki 200.000 bajuszkefét vitt bőröndjében – például e szám kapcsán is kérdeztem Mihályt, miféle sajtóhiba is ez a 200.000 bajuszkefe?! –, még élete vége felé is borotvapamacsokkal bajlódott, ugyanis egy trockista gyanús figurának, ő az első abban a sorban, akikről majd egy másik könyvében, a Boris Davidovič ban állít emlékművet, Abbáziában meg- ígéri: beszerez neki Újvidékről egy borotvapamacsot, ígéretének beváltásáért küzdve olyannyira függővé lesz az elérhetetlen borotvapamacstól, hogy akár az egész regényt is interpretálhatnánk e semmis tárgy perspektívájából… Hihetetlen, de én még ma is őrzöm Mihály első szegedi vonatkozású, kefés küldeményét: György Gyula kefe- és meszelőgyártó Szeged, Berlini körút 4. szám Készítek és raktáron tartok: Kefét és meszelőt, festő-, mázoló- és korong ecseteket Elkészítek mindennemű gyári gépkeféket Háztartáshoz lámpaüveg-kefe, porló-kefe, nádverő, fogkefe, bajuszkefe, fegyver-kefe, menyét ecset, és cipő-kefe, valamint nem utolsó sorban, sosem is hulló borotvapamacs. Meg például Lédáék bukaresti bűnügyi regénye felől tudakolóztam Mihálynál. Ugyanis Thomka Beáta egyik párizsi utunkon bolgár nyelvű Párizs-bedekkert talált az RR-en, ami a szabadkai kisállatpiac mindinkább domináló bolgár kisállat-nagykereskedőit juttatta eszembe, másrészt persze Kosztolányi Bolgár kalauz ára irányította figyelmünket, Borbély Szilárdnak a novella új, igen ins- piratív értelmezésére is többek között, valamint hát, persze, Kristevára, aki, 1 Mit felejtett el megemlíteni a levelében az, aki borotvapamacs gyanánt ma egy olyan csonkkal kénytelen beérni, amelynek lakkozása lehámlott, a nyele megrepedt, a disznószőr pedig részint elkopott, részint pedig teljesen kihullott? Azt a tényt, hogy az illető valamikor a Weiss & Kohn kefekötő üzem társtulajdonosa volt, mely üzem körülbelül ötvenezer elsőrangú borotvapamacsot gyártott évente, s ellátta vele az összes balkáni és közép-európai országokat, sőt körülbelül 1930-ig Szovjet-Oroszországot is. Fövenyóra , Forum Könyvkiadó, 235. old. 2 Hol a virgonc kereskedelmi utazó vadonatúj bőröndjével, adomáival, kártyatársaságával és mintagyűjteményével, melyben 200.000 bajúszkefe volt? Kosztolányi Próza Révai-kiadás (33. old.)
