Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
29 Ilyen értelemben válhatott számomra másik centrális Weöres-szöveggé a 37-es Keleti útinapló . Meg kell jegyeznem, én ezt a szöveget már első olvasásakor Michaux Egy barbár Ázsiában című könyve mellé helyeztem. Mindenekelőtt Weöres szenvedélyes bélyegezését követtem. Mit csinál a nagy magyar költő keleten? Bélyegez. Feszült izgalommal követtem Weöres filatelista tevékenységét, lévén, hogy olykor az irodalomtudomány egy új fejezetének, az iro- dalmi filatéliának a bevezetéséről álmodoztam, elképzelésemet Joyce Ulyssesének kocsisbetérő-fejezete levlap-jelenetéből, illetve a jelenet Sartre által, a Szabadság útjai gyönyörű indításában parafrazált változatából növesztettem ki, valamint Huxley ama mondásából, ami biztosan Weöresnek is jobban tetszett volt, mint regényei, amelyben a filatelistákat a politikusok elé helyezi, azt mondja, a filatelisták, és nem a politikusok által megy előre a világ... Hát Weöres egy ilyen filatelista, volt, meg Walter Benjamin is például. Szóval kiszáll, siet a postára, bélyeget vesz, magyar bélyegeket cserél be. A lármás arabok kapcsán említi: „Bélyegeket is vettem tőlük, több ízben, ezzel egyszer be is csapott az egyik. Azután a városon kívül gumifák közé kerültünk, írja. Délután egy kínai útitársam ideje föláldozásával elkalauzol a postára, aztán egyedül sétálgattam. Vettem egy ananászkonzervet és két bélyegsorozatot.” És akkor megdöbbentő, komoly, mennyivel komolyabb, mint a divatos szo- ciográfiák, szociográfiai és politológiai keresztmetszetét adja a tagalog, a Fülöp- szigeteki világnak. „Egy itteni szabó odajött hozzám az utcán, írja, megmutatta a nője fényképét, amint egy műholdvilágon üldögél. Többször találkoztam Ramon Garcia jogás zszal, lefényképeztette magát velem együtt; több emléket adtunk egymásnak, és bélyegeket cseréltünk. Két elég helyes és intelligens tagalog lánnyal is megismerkedtem. Egy manilai magyar elmondta, hogy a Fülöp-szigeteken elég erős politikai mozgalom van az irányban, hogy az USA-tól függetlenedjenek; ez a függetlenségi párt Japántól remél segítséget… Van egy bolsevista párt is, de ez nem jelentékeny. Amerikanizmus, tőke, civilizáció diktatúrája van itt, a fehér bevándoroltak érdeke és pénze diktál, és mindezek mögött bontakozik a philippino nacionalizmus. A japán imperializmus hatása az itteniekre éppoly erős, mint ránk magyarokra a fasizmusé…” És akkor Szumátra! „26-án éjjel Szumátra északi hegyfoka mellett ment a hajó egész közel.” Itt egy pillanatra meg kell állnom, hiszen számomra Crnjanski, majd az ott, Szumátrán szerzeteskedő filozófus, Veljačić nyomán Szumátra azonos volt a köl- tészettel. Azzal a bizonyos egzotikummal. És lám, egy magyar költő már szintén közel hajózott hozzá, szinte megérintette azt. (Az előző mondatban, jegyzem meg mellékesen, azért beszéltem múlt időben, mert közben a cunami elsöpörte ezt a világot, egy új idejét jelezve immár a költészetnek.) Hihetetlen Weöres táj-, illetve világlátása, sokszor izgalmasabb, mint költésze- tében, mint elmélkedéseiben. Csak két-három rövid passzust idéznék, közben, ezt talán mondani sem kell, akárha Illés sárga, illetve lila képeit mutogatnánk fel: „A tengernek errefelé olyan színei vannak, amilyeneket a japán impresszionista festményeken látni, egész más színek vannak a vízen, mint másfelé. Tegnap nagyon szép alkonyat volt, csupa sárga szín volt az égen a Nap körül, és odább zöld ég bukkant ki a felhők szövevényéből; a hajóverte hullám hátán az égi sárga szín visszfénye lendült kis darabon, másfelé a tenger mindenütt fehéren fénylő tusfekete volt; később a visszfény eltűnt a hab-
