Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szarvas Melinda: „"n nem látni sehol határ / én látni új látóhatár": Domonkos István: Kormányeltörésben
22 pedig az emigráns léttel járó nyelvi-kulturális világvesztést érzékeltető megszó- lalásmódjának köszönheti. Noha a magyarországi irodalomtörténetben is biztos helye van a Kormányeltörésben nek, az ebben a kontextusban kiváltott hatás sokkal kevéssé dokumentált a korai elemzésekben, mint az, ahogy a vajdasági irodalmat felpezsdítette. Ott a szerző nem is állt egyedül: nemcsak az Új Symposion közege bizonyult adekvát kulturális háttérnek, de Domonkos Tolnai Ottóval való szoros, kölcsönösen inspiráló irodalmi kapcsolata is erősítette mind az ő, mind Tolnai akkori műveinek hatását. Egy esszében, melyet az ugyancsak a kettejük irodal- már generációjába tartozó Thomka Beáta írt Domonkos költeménye kapcsán, kiindulópontként említődik „az a felrázó, sokkoló hatás, melyet akkoriban beszédmódjuk és fellépésük kiváltott.” 29 Egy későbbi szakmai generáció tagja, Toldi Éva Domonkos-élményéből ez a fajta sokk eltűnt: „a Symposion-nemzedék költészetén nőttem fel, pontosabban Domonkos István és Tolnai Ottó költészetén. Az én nemzedékem, a hatvanas évek elején születetteké, már nem döbbent meg a radikálisan megújított költői beszéden, nem gondoltuk avantgárd halandzsának […]. A szabad vers a Vajdaságban a hetvenes évek végére a költészet anyanyelve lett.” 30 A Kormányeltörésben , persze, nem is a formájában, vagyis nem szabad vers- ként hozott újat, sokkal inkább a már sokat elemzett nyelvi megformálásával és a bemutatott léthelyzettel, ami a hetvenes években még másképp volt aktuális, mint ahogy ma annak tűnhet a külföldi munkavállalók helyzetének megjeleníté- se. Ez az aspektus olyannyira eluralta a költemény korai recepcióját, hogy a szer- zője is úgy látta, „a Kormányeltörésben című verset valamiféle skatulyába szorították. Nem elsősorban a vendégmunkásaink életével példálóztam benne, hanem önmagam csetlése-botlása, az én-nek a lehetetlen helyzetéről adtam látleletet. […] Úgy éreztem akkor is és most is, amikor valaki csak a vendégmunkás-problematikára redukálja a verset, hogy valamiféleképpen kifosztották az egzisztenciális vonalát a versnek, a történelmiségét nem vették észre. ” 31 Ahogy a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a költemény háborús képei, úgy most (újra?) az emigráns létre, a külföldön való boldogulásra vonatkozó részek lehetnének közhelyesen aktualizálhatók, s nyújthatnának ala- pot a különféle újraolvasásokra, újraírásokra. Így egyrészt az iménti interjúban elhangzott „egzisztenciális vonal”, illetve az utazás, a mozgás kerülne ismét középpontba. A Kormányeltörésben kapcsán utóbbi szempontot vizsgálva a kül- földre kerülés okára is nagyobb figyelem irányul. „én gondolni / én nem menni haza” Ahogy Domonkos későbbi munkái közvetlen idézések nélkül is visszautalnak a Kormányeltörésben megoldásaira (ahogy például a mű sajátos komor humorára a Yu-Hu- Rap mutat vissza), úgy a szerző 1971-et megelőző írói működése és annak recepciója is kiemelhet olyan szempontokat, melyek a lírai csúcspontként számon 29 Thomka Beáta, Kihátrálás a világból, nyelvből, E X Symposion, 1994/10–12., 1. 30 Toldi Éva, i. m., 6. 31 Lélekben itthon élek . Gubás Ágota interjúja Domonkos Istvánnal. Napló, 1995. január 4., 10.
