Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szarvas Melinda: „"n nem látni sehol határ / én látni új látóhatár": Domonkos István: Kormányeltörésben
23 tartott alkotás értelmezését segítik, az abban olvasható képek és megoldások előzményeit hozva felszínre. Ezt elsősorban (ám nem kizárólag) az teszi lehetővé, hogy a Domonkos-életmű legtöbbet elemzett prózai kötete, A kitömött madár már az újvidéki Forum Kiadó 1968-as regénypályázatára elkészült, s egy évvel később meg is jelent. Az utazás, valamint az idegenség lét- és nyelvi tapasztalata ebben az alkotásban is meghatározó. Danyi Magdolna a regényről írt elemzésének címeként is csak ezt adta meg: Utazás . Munkájában az imént említett jellemzőket Domonkos (addigi!) életművének egészére érvényesnek találta. Ahogy fogal- mazott: „A mozgás hangzavar. Nekiszegülés a szónak. Menekülés.” 32 Balassa Péter már idézett, a Kormányeltörésben ről írt esszéjének címében is a menekülés jelenik meg: A menekült király , mely képet a szövegben a következőképpen fejtett ki: „a Kormányeltörésbent is egy »zsidó« menekült király írta. Királyi csavargó. Amit írt, az maga a menekült királyság. A menekült király birtoka.” 33 Balassa elemzésében tehát magát a költeményt értelmezi egyszerre az indulás és a megérkezés helyeként az esszéista kritikus. Az utazás, a menekülés és a nyelvhez való sajátos viszony hasonló összetett- ségben jelenik meg Tolnai Ottó igen izgalmas, az Új Symposion 1970-es évfolya- mának három számában (vagyis szintén még a Kormányeltörésben t megelőzően) megjelent esszésorozatában, melynek középpontjában ugyancsak Domonkos István áll. Tolnai nem A kitömött madár t vizsgálja, hanem Domonkos életműve és személyes életútja révén beszél a szerző mozgásáról a földrajzi és az irodalmi térben egyaránt. Az 1970-ben már gyakran hosszabb időre Svédországba utazó pályatárs akkor még „félemigráns” létét elemzi, olyan kulturális mozgást leírva, amely mentén a mostani kortárs nemzetközi emigránskutatások a transzkulturális kapcsolatokat jellemzik. Ezek szerint az emigráns nem szakít a korábbi kulturá- lis közegével, hanem anélkül, hogy feltétlenül közvetítene a két kultúra között, mindkettővel – tehát a régi és az új közeggel egyaránt – megmarad és alakul a kapcsolata. 34 Tolnai ezt a következőképpen fogalmazta meg Domonkos működé- se kapcsán: „távozás-visszatérés” . A teljes szakításra való képtelenséget a nyelvvel fennálló szoros és alapvetően meghatározó viszonnyal indokolja: „hiszen hogyan is menekülhet, hogyan is kerülhet kívülre egy nyelv nagy írója, amikor már-már ő maga a nyelv? Sehogyan sem. Illetve, ha igen, akkor nem valami egyszerű, egyirányú mozgásról van szó […].” 35 Esszésorozatának egy korábbi darabjában Tolnai Ottó egy másik fajta mozgásról is beszél: „a költő távozni kényszerül, első kötetétől kezdve MINDIG TÁVOZÓBAN VAN” . 36 Ez az észrevétel érdekes megvilágításba kerül a Kormányeltörésben t követően. Több az 1971-es költeményt vizsgáló elemzés is megállapítja ugyanis, hogy „Domonkos költői pályája lényegében befejeződik a 32 Danyi Magdolna, Utazás (Domonkos István: Kitömött madár) , Új Symposion, 1970/58., 27. 33 Balassa Péter, i. m., E X Symposion, 1994/10–12., 3. 34 l. Transnational Migration , ed by Thomas Faist – Margit Fauster – Eveline Reisenauer, Polity, 2013. 35 Tolnai Ottó, Delta III. avagy út a mai vajdasági költészethez, Új Symposion, 1970/59., 2. 36 Tolnai Ottó, Delta I., avagy út a mai vajdasági költészethez , Új Symposion, 1969/54., 24.